A falu történelme

A FALU A KÖZÉPKORBAN (1500-1700)
Ludas nevének első írásos említésekor (1464-ben) az Aba nemzetségből származott nánai Kompolti család volt a birtokosa a falunak, amely nem kerülhette el az ország nagy részén ekkor már uralomra törő törököket. Buda megszállása után, 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves megye területére a törökök. A Hatvanban berendezkedő Mohamed pasa fegyveres ereje még 1544-ben sorra hódoltatta; vagyis adófizetésre kényszerítette a Hatvantól északra, a Zagyva mentén fekvő falvak népét, 1546-ban pedig Tarnaleleszig végigpusztította a megyének mátrai és bükki településeit. Így 1544 és 1549 között Heves megye egész területe – Eger várát leszámítva – török hódoltsággá lett.

Ludas 1549-ben pusztult el a törökök által, s 1556-ig néptelen is maradt. Egyes források szerint ekkor (1549-1552) Országh Kristófnak a tulajdona volt, de az 1549-es, 1552-es, 1554-es és az 1556-os években készült adóösszeírások is mind néptelen, puszta falunak tüntetik fel, mindössze az 1578-as évről tudni biztosan, hogy ekkor hét zsellércsalád lakta Ludast.

A falu 1600 és 1630 között a Széky családé volt, róluk kicsit bővebben kell írni: Széky Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt, s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső-Szolnok vármegye alispáni székében ült. Nagy vagyongyűjtő volt, az úgynevezett adományos javakon és Bátor, Kereszttúr, Tiszaszőllős, Igar, Ders, Tarnaméra, Nyék és Lökösháza falvakon kívül övé volt Ludas is. Széky Pál 1600 körül halt meg, és csak egy fia volt, de az özvegy (Derzsy Ilona) a lányainak kedvezve azt is ki akarta tagadni az örökségből, ám ez nem sikerült. Így hát Széky Ferencz lett Ludas birtokosa. Valószínűleg azonban rászolgált anyja haragjára, mert aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogosította, kölcsönökkel terhelte birtokait, amit aztán gyermekei örököltek: 1630-ban még Ferencz fiai Ludasnak a birtokosai. (A Széky család ősi címerét teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, a XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő címert tüntetik fel: vörösben a pajzs jobboldalán levő jobbharám kék gerenda felé fordult kardos oroszlán. Sisakdísz: kinövő oroszlán karddal.)

Az 1600-as években majorsági alkalmazottak és zsellérek lakták Ludast, ennek folytán az 1645-ös, az 1647-es és az 1675-ös adóösszeírások majorsági, illetve úgynevezett kuriális falunak tüntetik fel. Kurialisták – egytelkes nemesek – már a XVI. század közepén voltak Heves megyében, az 1552. évi kapuadó lajstrom a Tiszán inneni megyerészen 40 kúriát sorol fel. Ezek tulajdonosait a kisnemesi birtok felaprózódása kényszerítette arra, hogy a jobbágyot telkéből kibecsültetve, maguk vagy gyermekeik üljenek bele, miután erre WerbőcziHármaskönyve lehetőséget adott. Ezen kívül, mivel ebben az időben sok falu egészen pusztává vált, az elpusztult helyre, tehát más földesúr alá történő átköltözést nemcsak a magyar törvények, hanem a török hatóságok is tiltották, így a zsellérek soraiból került ki a hódoltság költöző, hullámzó emberanyaga, az újtelepes. Ezek az új lakóhelyen is zsellérek maradtak, ilyen jogcímen mentesültek az állami adóteher alól, csupán a vármegye számára fizették egy összegben a megyei taksát, falvanként 2-9 forintot. Fő foglalkozásuk nem a földművelés, hanem inkább a szomszédos falvakban végzendő nyári idénymunka, meg a pásztorkodás volt. Sertést, birkát, kecskét tartottak, erdei makkoltatásra a Mátrába a községektől csordákat vállaltak. Házuk és kis „háztáji” földjük nemesi, kuriális területnek, az egész falu pedig kuriális falunak – pagus curialis – minősült.

Kuriális falu volt tehát Ludas, amely azonban nem sokáig virágozhatott, ugyanis 1683-ban, a Buda visszafoglalása kapcsán átvonuló török hadak elpusztították. 1696-ban a falu birtokosai, a Patay, Laczkovics és Okolicsányicsalád az akkor még mindig néptelen Ludason levő birtokrészeiket elzálogosították, de miután a fegyverjogváltságot nem fizették ki, a tulajdonjog a kincstár által eladományozhatóvá vált. Az utóbbi két tulajdonosról egyébként azt kell tudni, hogy az Okolicsányiak a felvidéki megyékben elterjedt ősrégiliptómegyei család, míg a Laczkovicsok pestmegyei nemesi család volt.

 

LUDAS A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJE KÖRÜL
1687 végén Eger vára és a megye egész területe felszabadult a török iga alól, nyomban megkezdődött a falvak újranépesülése. 1687-ben még csak 2 falu adózott az államnak, 1689-ben 37, 1692-ben 64, 1697-ben pedig már 75. Ludas csak ez után, 1701-ben népesült be újból, ekkor három család telepedett itt meg. Az újranépesülés folyamatát azonban 1703 és 1711 között, a Rákóczi­ szabadságharc idején az egész megyében a labanc, illetve rác-pusztítások akasztották meg. A labancok zsoldjában álló Szeged környéki rácok 1705 – 1706­ban rabló és harácsoló bandáikkal végigpusztították a Tisza mellékét és a Heves körül fekvő falvakat. Rabutin labanc generális pedig 1706-ban Gyöngyös és Karácsond környékét dúlta fel, ekkor, „Rabutin járásakor” pusztult el ismét Ludas is. A Rákóczi-szabadságharcot követően 1712-1715 között újból betelepült a faluba hét kuriális jobbágy, ettől kezdve a lakosság életfolyamata állandóvá vált.

1725-ben három földesura volt a falunak: Okolicsányi Mátyás, Patay Kristóf és özv. Michalekné. A határ fele a három földesúr majorságához tartozott, ezek azt egymás közt egyenlően felosztva, 6 állatgondozó cseléddel és 13 konvenciós cselédnek minősíthető jobbággyal műveltették meg. A határ másik felét a kuriális jobbágyok osztották meg egymás közt, kétnyomásos, évenkénti újraosztásos földközösségben.

 

A FALU A TARRÓDY-CSALÁD IDEJÉN (1730-1842)
Bél Mátyás, a neves pietista tudós, újságalapító Heves megye ismertetése 1730­1735 című könyvében egy mondatot Ludasnak szentel: „Ludas jelenleg a királyi kincstáré, korábban Balogh-birtok volt.” A neves tudós a királyi kincstárral nem tévedett, a Balogh-birtok azonban sehogysem illik a képbe…

1730 táján a három földesúr használatából kikerült Ludas birtokjoga a kincstárra szállott és újból adományozhatóvá vált. Közben Tarródy István volt Heves megyei másodalispán Enczinger Jánostól megvásárolta a Verpelét, Vécs stb. községekben bírt földesúri jogokat, de az újszerzeményi bizottság helyébe lépő királyi ítélőtábla ezeket végül is visszaítélte a Nyáry-örökösöknek, sTarródyt, a tényleges birtokost azok birtokából kimozdította, mire Tarródyellenszolgáltatást követelt. A tábla ezért kárpótlásként a királyi koronára szállott Ludas helységet ítélte Tarródynak azzal a kikötéssel, hogy az erősen felértékelt Ludasért még 3000 forint felülfizetést adjon a kincstárnak. TarródyIstván hamarosan teljesítette a követelést, és így 1737-ben egyedüli birtokosa lett Ludas helységnek, a birtokbaiktatást azonban csak az ő halála utáneszközölte ki fia, Tarródy József 1751-ben. Beiktatása ellen mostohaanyja,Pletrik Apollónia és nővére, Tarródy Apollónia – férjezett Ugronovits Kristófné – tiltakozott. Tarródy 17 ezer forintot fizetett a Pletrik­rokonságnak s végre birtokba vehette Ludast. Az itteni birtokot elhanyagolt állapotban vette át, de hamarosan kiépítette. Ennek az időszaknak a földhasználatáról részletes leírást közöl Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig c. könyvében (Eger, 1975). Ezt írja többek között:

1770-ben is divatozott még az újraosztás, ekkor is két nyomásra osztották a határt: „Ezen helység szántóföldjei két nyomásra úgy el vannak osztva, hogy egyik esztendőben, másikot másikban szokták osztani, azokban az egész ekés gazda az egész határban 62 pozsonyi mérőt (kb. 31 kisholdnyi területet) vethet el”. A szántást hat ökörrel végezték az egészekés gazdák. Korábban a kuriális falvakra jellemző heteddézsmát fizették, de amióta a kuriális állapottal járó állami adómentességet elvesztették, és adófizetésre kötelezett jobbágytelepüléssé lett a falu, a lakosok kérésére földesuruk, Tarródy József csak kilenceddézsmát követelt és szedett tőlük.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát másodosztályúnak minősítették és 28 kishold szántót, meg 10 kaszás rétet adtak minden egész telekhez. Az urbárium (úrbéri földek telekkönyvi nyilvántartása) bevezetéséről, az úrbérrendezés végrehajtásáról a lakók később így emlékeznek: „Tarródy Uram kihívatta a debrői plébánost, mint insenirt (mérnököt). Vele a község rétjeit és földjeit az egész határban megméretvén, calculáltatta. A calculatio után kihozta, hogy a hidasi határban lehessen 27 és fél házhelyet az urbárium értelme szerint kimérni, egy házhelyet pedig a falu közönséges szükségére. Midőn a szolgabíró és esküdt urak 1771 február 25-én az urbárium végrehajtására Ludasra kijöttek volna, akkor a gazdáknak a földesurakkal valóegyetértésekbül plébános uram munkája szerént 21 egész, egy másfél és 10 fél házhelyet, összesen 27,5 házhelyet rendeltünk, a községnek pedig egyet, így is hatott be az urbáriumba.” Midőn a földesúr a plébános által minden házhelyes jobbágynak most már az urbárium szerint akarta kimérni földjét és rétjét, a gazdák kérték, hogy ők maguk mérhessék ki egymás közt, ahogy ezt a szántókkal meg is tették.

A Tarródy (németszecsődi) család egyébként Vas megyéből származott, 1456­ban nyertek új adományt Tarródfalvára. Heves megyébe a már említett István a XVIII. század elején származhatott át: az ő fia volt a már szintén említett József, aki 1767-ben Heves vármegye másod, 1770-1774-ig első alispánja volt. Ő adta 1788. január elsejétől kezdődően 14 évre bérbe Ludast, Alatka pusztát, továbbá karácsondi és tarnabodi birtokrészeit Bujanovits Károly bécsi ágensnek (ágens=titkos politikai ügynök) évi 4000 forint bérösszegért. A bérlőAlatka pusztán több ezreket érő építkezéseket tett, hogy azokkal az eladósodottTarródy­birtokot terhelje és a bérleti időszak letelte után a visszavételt nehezítse. Bujanovits a Tarródyak hitelezőit felbiztatta, hogy tőkéiket kérjék tőlük vissza, s ezáltal a Tarródyak a birtok végleges eladására kényszerüljenek. Tisztjének meghagyta, bármikor kérnek kölcsönt a Tarródyak, adjon nekik minél többet. Azt hangoztatta: „Szegény Tarródy, ha a sok hitelezői feltámadnak, éppen rosszul lesz dolga, szerteszéjjel szedik a jószágát.” TarródyJózsef menjen fel lakni fiához, Istvánhoz Pestre, akkor ő, Bujanovits az asszonyával lejönne lakni Detkre (a Tarródy­kastélyba), kiárendálná Tarródytöbbi jószágát is. A bérlő tehát rövidesen tulajdonosként kezdett rendelkezni a bérleményben: az alatkai pusztatemplom helyén magtárt épített, a ludasijobbágytelek külső tartozékait elcserélgette, a ludasi és karácsondi erdőket pusztította. Ezért Tarródy fia, István (aki egyébként II. József alatt törvényszéki ülnök, 1792-1799-ig másod-alispán, 1810-ben magyar királyi helytartósági tanácsos, császári és királyi kamarás, aranysarkantyús vitéz volt)1790 július 1-én, jóval a bérleti időszak lejárta előtt, önkényesen visszafoglalta a birtokot apja részére, amiért Bujanovits szerződésszegés címén pert indított ellenük. Ám a bíróság előtt törvényesnek látszó jogalapot szolgáltatott a lépésre az erdők védelméről 1791-ben alkotott 51. törvénycikk: Bujanovitsolyan nagyfokú erdőpusztítást vitt végbe, hogy a kár összege 11000. forint körül járt.

Tarródy József 1795-ben, detki rezidenciájában halt meg. Végrendeletében birtokát két fiára, Istvánra és Bertalanra hagyta, de a két örökös 1799. évi megegyezése folytán a XIX. század elején Tarródy Bertalan egyedüli birtokosa lett Ludasnak, egészen 1842-ig.

Tarródy Bertalannal kihalt a község történetében talán legjelentősebb szereppel bíró Tarródy család: ők emeltek barokk stílusú kastélyt Ludason 1780 körül, deTarródy István földesúr kezdte félépíteni a mostani templomot is, amelyben családi kripta kapott helyet, s itt temették el 1795-ben Tarródy Józsefet. A templomhoz épített homlokzat és torony építését Tarródy Bertalan kezdte el, a gyöngyösi ferencesek- Historia Domusa pedig 1804. június 12-én megemlíti, hogy ezek alapkőletétele Pyrker érsek jelenlétében történt.

Végül említést kell még tenni a Tarródy-család földesurasága alatti határhasználatról is, Soós Imre nyomán: a hidasi határ használatában divatozott földközösséget az 1771: évi úrbérrendezés, illetve az 1787. évi mérnöki kimérés szüntette meg, de a kétnyomásos rendszer még 1829-ben is megvolt. Ekkor az őszi nyomásba rozzsal kevert búzát vetettek, a másik nyomást pedig legelő hiányában legeltetésre is használható ugarnak hagyták s a tavasziakat nem úrbéri, hanem bérelt földbe vetették. Érdekesség, hogy a trágyának nagy részét nem a földekre hordták, hanem fűtésre használták. 1837-ben „Ludas helysége közönséges lakosai a legelő elszorítása iránt panaszolkodnak s legelőjüket 40 esztendő előtt általok bírt mennyiségben magoknak kiadatni kérik”. Az úriszéki eljárás befejeztével a legelőnek és az úrbéri illetőségnek a majorságiaktól való elkülönülése 1842-ben megtörtént.

Szintén Soós Imre nyomán az 1787/88-as járási rovásadó-sommázatok szerint Ludason 29 telkesjobbágy, 15 házas zsellér, 1 házatlan zsellér és 10 szolga volt, az állatok közül 62 saját igásökör, 14 kölcsönvett ökör, 30 fejőstehén, 6 meddő tehén, 12 tinó, borjú, 62 hámos ló, 13 csikó, 45 sertés és 215 juh volt. Az adóztatott házak száma 85. 756 kishold szántó, 199 legelőre járó nagyobb marha, 260 legelőre járó kisebb marha, valamint 14 kézi munkás volt Ludason. Ugyanezek a számok az 1827/28-as járási sommázatok szerint: 18telkesjobbágy, 18 saját igásökör, 12 kölcsönvett ökör, 7 fejőstehén, 8 meddő tehén, 45 hámos ló, 8 csikó, 17 sertés, 43 juh, 32 adóztatott ház, 586 kishold szántó, 98 legelőre járó nagyobb marha és 60 legelőre járó kisebb marha.

 

 

AZ 1840-ES ÉVEK LUDASON
Az országos politika ritkán érezteti hatását egy kistelepülésen, így volt ez már a reformkorban is, amikor megtörtént az első reform országgyűlés, amikor Pesten már lóverseny volt, és megjelent Széchényi műve, a Hitel is.

Ludas ebben az időben szépen fejlődött, 1816-ban lélekszáma elérte az 500 főt, 1821-ben 576-an laktak á faluban, 1840-ben pedig 568-an.

Amikor Pesten 1842-ben lerakták a Lánchíd alapkövét, akkor abban az évben ért véget Ludason a Tarródy-korszak. Az 1842-ben végrendelkező gyermektelen Tarródy Bertalan ugyanis örökösévé tette meg sógorának, Gosztonyi Pálnak legkisebb fiát, Gosztonyi Ferencet, meg saját feleségének, Reviczky Máriának fivérét, Reviczky Károlyt. Reviczky Károly a gyöngyösi házat, Gosztonyi Ferenc pedig a ludasi házat, valamint a karácsondi birtokrészt és egész Ludast örökölte. A Gosztony (kövesszarvi és gosztonyi, illetőleggosztonyi és krencsi) családról a következőket írja Orosz Ernő levéltáros a Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék Nemes családjai c., 1906-os könyvében:

„Vasmegyei eredetű régi előkelő család. Ismert első őse gyanánt a genealogusokazon Miklóst tekintik, a kit Miklós és Mihály nevű fiaival, Máté és Fülöp nevű testvéreivel együtt V. László király a nemesek sorába vett fel s Kövesszarvatadományozta nekik. A család azonban, mint az oklevél megjegyzi, már előbb is nemes, vagyis várjobbágy volt, s csupán rágalom folytán jutott a várőrök sorába. I. Mátyástól 1467. évi ápr. 24-én Kövesszarvi másk. Goszthoni Tamás mester pécsi kanonok, testvérei Miklós és Gáspár s rokona Orbánczímerlevelet; I. Ferdinandtól pedig 1559. évben Boldizsár a megnótázott Bornemissza Anna átányi, dévaványai, gyendai, pélyi, kőteleki és fegyvernekibirtokaira adománylevelet nyertek. (…) A család később két ágra szakadt, az egyik a krencsi és gosztonyi Gosztonyi, a másik a kövesszarvi és gosztonyiGosztony nevet viseli. Az előbbi Pestmegyében, az utóbbi Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogymegyékben birtokos. A hevesi ágazatot István (1699.) jászkun kapitány alapította, kinek fia Pál (sz. 1740) nőül vevénszecsődi Tarródy Annát, családja számára megszerezte a Tarródyak detki, hidasi, karácsondi, vizslási, domoszlói, markazi, felsőnánai (kisnánai) birtokait. Pálnak egyik fia Alajos kamarai táblabíró és királyi biztos 1839. évben Nagy-Kikindára távozozott s ez alkalommal nemesi bizonyítványt nyert (…).”

Gosztonyi Ferenc azonban mindössze nyolc éven át bírta Ludas községet, 1850­ben ugyanis gróf Almásy Mór vásárolta meg a falut, és övé is maradt 30 éven át. Az 1840-es években (az 1845/46-os községi kivetések szerint) a következő számok jellemzik a falut: 33 telkesjobbágy, 21 házas zsellér, 3 házatlan zsellér, 18 szolga,.38 saját igásökör, 65 fejőstehén, 34 tinó, borjú, 81 hámos ló, 21 ménesbeli ló, 379 juh, 54 adóztatott ház, 840 kishold szántó, 239 legelőre járó nagyobb marha, 379 legelőre járó kisebb marha és 23 kézi munkás.

 

 

LUDAS AZ ALMÁSYAK IDEJÉN (1850-1880)
Mint már említettem, a falut és a kastélyt 1850-ben gróf Almást’ Mór vásárolta meg. Az Almást’ család igazi Heves vármegyei család, melynek tagjai alispánokat, főispánokat, táblabírákat, aranysarkantyús vitézeket adott a megyének.

Az Almásyak alatt szép lassan fejlődött a falu; 1849-ben 641, 1860-ban már 646, 1869-ben pedig 682 lakója volt.

1870 nagy jelentőségű év Ludas életében, ebben az évben készült el ugyanis a Hatvantól Miskolcig tartó vasúti fővonal, s ettől az évtől kezdődően (más forrás szerint 1895-től) vált kisközségi jogállásúvá a detki körjegyzőségben, egészen 1922-ig. Ebben az időszakban még egy fontos évszám az 1871-es, ekkor létesítettek ugyanis postahivatalt Ludason, oda járt a detki elöljáró is a levelekért (Detken csak negyven évvel később, 1910-ben létesült Királyi Postahivatal.

 

 

A BEÖKÖNYIEK BIRTOKBA VÉTELÉTŐL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG (1880-1914)
Almásy Mór után 1880-ban Beökönyi Viktoré lett a ludasi Tarródy-birtok. ABeökönyi – családról szólva meg kell említeni, hogy Najmajer Ignácz egri lakos és fiai Ferencz, Ignácz és Lipót 1760. november 25-én Mária Teréziától nyerték a nemesi címerlevelet, melyet 1761-ben hirdetett ki a vármegye. A három fiú közül Ferencz jezsuita, Lipót pedig minorita szerzetes, Ignáczból pedig egri főbíró lett. Ennek az egri főbírónak szintén három gyermeke született: Ferencz diósgyőri uradalmi actuarius 1814-ben, másik fia, Ignácz temesi kerületi királyi biztos pedig 1822-ben nyernek nemesi bizonyságlevelet. A harmadik fiú, János szintén egri főbíró lett, s ez utóbbi fia volt Viktor, ludasinagybirtokos, aki 1838-ban született, s aki 1862-ben a Beökönyi elő-, majd 1868-ban a családnevet kapta. (A család címere: Vágott pajzs, a felső rész kékkel és vörössel hasítva, elül koronás angyalfő szárnyakkal, hátul vértezett, kardot tartó könyöklő kar; takarók: ezüst- kék, ezüst­vörös).

Amikor Beökönyi Viktor hidasi nagybirtokos lett 1880-ban, a falu lakossága abban az évben 739 fő volt. Ebben az évben már 6 éves volt Beökönyi fia, az ifjabbik Beökönyi Viktor, akiről érdemes tudni, hogy később, 1896-ban elvégezte Mosonmagyaróváron a Gazdasági Akadémiát, majd atyja 1183 holdas birtokát vezette Ludason és Detken, amely 1917-ben tulajdonába ment át.

Előtte még id. Beökönyi Viktor a kastélyt 1890-ben átalakíttatta, ám a homlokzaton ott maradt az építtető Tarródyak címere. Ezenkívül egy Ludas javára tett alapítvány is Beökönyi Viktor nevéhez fűződik. 1896-ban ugyanis Ludason is megünnepelték Magyarország, illetve a magyar honfoglalás 1000. évfordulóját. Az ebből az alkalomból íródott Beökönyi-levél szövege így szól:

„Ma ünnepeljük Magyarország alapításának, állami életének 1000. évét! E hosszú ezer év alatt jó, és balsors érte a hazát. Voltak fényes napjai, de jártak szomorú idők, a midőn halál, ellenség és saját fiainak ádáz egyenetlensége dúltak e szép hon virányain. Ma isten kegyelméből, nemzetünk szilárd akaratából, ős erejéből és koronás királyunk ő felsége bölcsességből a béke áldását élvezzük, és „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”.

Megfogyva – ismétlem -, mert keveslem a magyarok számát, mert óhajtanám, hogy egy erős, nagy nemzet lenne a magyar, mely – nem említve műveltségét és vagyonosságát – mert számánál fogva is hatalmas és tiszteletet parancsoló állást foglalna el a nemzetek egyetemében.

Varázsütésre azonban e maroknyi magyar nép nem válik esdett milliókká, de nagy arányban szaporodhat, ha gondozzuk kisdedeinket, megtartjuk őket zsenge korukban az életnek, és erkölcsileg óriásra erősödhet, ha ugyanakkor lelkükbe oltjuk a nemes érzést, a tiszta erkölcsöt, az igazságot, a honszeretetet, az istenfélést, a tiszta vallást és megóvjuk fogékony keblüket a nemtelenség és gonoszság mételyétől, mert: „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől és rabigába görnyed.”

Hazánk legjobbjainak véleménye szerint cselekszi ezt nem kis mértékben a kisdedóvó! E cél valósítására folyó hó 8-án kétezer forint alapítványt tettem lemint tőkét, magam és a feleségem nevében Detk község, és ezerkétszáz forintot Ludas számára, miről az alapító levél a község érdemes elöljáróságának fog kiadatni. Ludas, 1896. május 10.”

Ebben az időben, 1892 és 1894 között bővült a történelmi faluszerkezet az Újfalu nevezetű résszel, hiszen a falu lakosságának száma, ha nem is gyorsan, de egyenletesen növekedett: 1890-ben 869 fő, 1900-ban pedig már 903 fő lakta Ludast.

S most nézzük kicsit részletesebben meg, hogy milyen is volt a századforduló környékén Ludas önkormányzata. Nos, az 1871-es törvény szerint a szomszédos Detk mint kisközség, körjegyzőségi székhely lett, és hozzátartozott Hevesugra és Ludas is. A falu önkormányzatának jogköre az 1871-es törvény után a következőképpen alakult: a képviselőtestület, mint önkormányzati szerv határozta meg a falu költségvetését, bár a felsőbb hatóságok ennek 50%-án belül módosításokat eszközölhettek. Elbírálta a község gazdálkodásáról készült zárszámadást, döntött illetőségi ügyekben és magánosoknak a községgel kapcsolatos konkrét ügyeiben. Döntéseit fellebbezéssel a megyei törvényhatóságnál lehetett megtámadni. A képviselőtestület tagjait rendszerint a módosabb parasztemberek és földbirtokosok közül választották fele-fele arányban. Azokat, akik adójuk nagyságfoka alapján kerültek a képviselőtestületbe, korabeli szóhasználattal egészen 1945-ig viriliseknek nevezték.

A falu központi alakja az 1871-es törvény után is a község bírája volt, bár ténylegesen a falut a jegyző majd főjegyző vezette. Ez abból következett, hogy míg a bíró, bár tekintélyes, de nem művelt, többször írástudatlan ember volt, addig a jegyző iskolázott, jogi és közigazgatási ügyekben járatos ember volt.

Ludas község képviselőtestületi üléseinek jegyzőkönyvei sajnos csak 1906-tól maradtak fenn, így a képviselőtestület munkáját és az elöljáróság tevékenységét nem lehet az elejétől nyomon követni, csak az 1906-os évtől.

1906-ban az első testületi ülést január 25-én, majd március 27-én tartották. A sokféle döntésből most egy egyszerűbbet emelnék ki, egy segély iránti kérelmet: „Községi bíró jelenti, hogy Balázs Gábor hidasi lakos igen nagy nyomorúságban van, – beteg, munkaképtelen – kéri, hogy utaljon ki részére a képviselőtestület segélyt. Határozat: A képviselőtestület 20 korona segélyt utalványoz.” A következő ülést május 12-én tartották: ezen szó volt a körorvosi fizetés arányának a megállapításáról, de döntöttek arról is, hogy özv. Szécsényi Mihályné körbába elagott, munkaképtelensége miatt hivatalának megfelelni képtelen. Augusztus 7-én is volt egy ülés, aug. 14-én pedig a községi vadászterület bérbeadásáról döntöttek, de volt szó italmérési ügyről is. 1906 október 23-án a testületi ülésen egy érdekes történelmi eseményről, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Kassára történő hazahozataláról volt szó: „Ludas község képviselőtestülete kimondja, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvainak a hidasi vasúti állomáson e hó 28-án este történendő ünnepélyes fogadtatásán a község részt vesz, az ünneplés eszközeiről gondoskodik (…), felkéri a község mindentagját hogy a nagy fejedelem dicső emlékezetéhez méltó ünnepélyes fogadtatáshoz járuljon hozzá.”

1906-ban és 1907-ben Szabó Kálmán volt a községi bíró. 1907-ben hétszer ült össze Ludas képviselőtestülete: az egyikből megtudható, hogy „a képviselő testület a szülésznő fizetését évi 150 koronában állapítja meg.”

1908-ban Kiss Imre lett a községi bíró. A testület első ülését április elsején tartotta („körjegyző előterjeszti Ludas község 1907. évi közpénztári számadását”), majd kilenc ülés volt még ezen kívül. December 9-én a képviselő testület az előadó javaslatát elfogadta, s 1909 évre 1000 koronát a templom helyreállítási munkálataira megállapította.

Mielőtt azonban továbbhaladnánk a testületi jegyzőkönyvek böngészésében, írni kell Ludas ezidőbeli gazdasági helyzetéről is: a Borivszky-féle 1909-ben kiadott monográfia Heves vármegye gazdasági viszonyainál a következőket írja Ludasról: „Id. Beökönyi Viktor birtoka. Ludas, Detk, Karácsond ésHevesugra határában fekszik, és a hidasi, detki és panyigeti gazdaságokra oszlik. Összterület 3897 m. h., de külön Jásznagykúnszolnok vármegyében még 2020 m. h. A föld fekvése szerint különféle vetőforgókban gazdálkodik. Magtermelés: lóhere és luczernamag. Lóállomány: 33. Ebből igás 21, egyéb 12. Szarvasmarha 347. Ebből jármos 160, magyar faj, 12 tehén nyugati faj, 138 gulyabeli, 35 hízó és 2 bika. Juhállomány 1500 Merino, 50 tenyészkossal. Van két 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben és Mezőkövesden szerzi. Napszám árak férfiaknál 100-tól 240 fillérig, nőknél 60-tól 160 fillérig. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 30 korona.”

Folytatva a falu testületi üléseinek jegyzőkönyveiből rekonstruált történetét, az 1909-es évről megállapítható, hogy ettől az évtől az új bíró: Szabó Dezső. A december 7-i ülésről ez olvasható: „Előadó előterjeszti, hogy Ludas községből a csendőrség eltávozott, a járőr részére csendőr pihenő-helyről kell gondoskodni: javasolja, hogy a községházán levő előszoba adassék át.” A javaslatot elfogadták.

1910-ben (ekkor már 950 fős falu Ludas) január 11-én tartották az első testületi ülést, majd március 15-én arról olvashatunk a jegyzőkönyvben, hogy „feloszlott az önkéntes tűzoltóság Ludason, ezért kötelezett tűzoltóság parancsnokáulCzékmány András képviselőt választották meg.” Ezenkívül sok nagyobb, de sok apró-cseprő döntést is hoztak a faluatyák, a mai világban sokszor szokatlan dolgokról is. Az 1910 október 11-i ülésről például ez is olvasható: „Előadó előterjeszti Bakos Antal hidasi kántortanító kérelmét a kántortanítói házhoz kályha beszerzése iránt.” Az előterjesztésre igen meglepő volt a válasz: „Aképviselőtestület egyhangú határozattal kimondja, hogy Bakos Antal részére, illetve a kántortanítói ház részére kályhát nem szerez be, mivel azt feleslegesnek tartja.”

1911-ben 15 alkalommal (jan.19., feb.7., feb.8., feb.21., márc.l., ápr.7., ápr.27., máj.9., máj.23., jún.6., aug.l., aug.23., szept.l9., szept.26., okt.27.) ült össze Ludas képviselőtestülete, az 1912-es évben pedig az a legfőbb változás, hogy a falu új bírója Erki Dezső lett.

 

 

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A NAGYKÖZSÉGGÉ VÁLÁSIG (1914-1922)
Érdekes dolog, hogy a falu testületi üléseinek jegyzőkönyveiből alig derül ki az, hogy elkezdődött egy világháború. Ludason a vérzivataros időkben is ugyanolyan hétköznapi és békebeli dolgokról döntöttek, mint amúgy. Erre legjobb példa az illetőség kérdése, melyet egyébként érdekes módon sok esetben elutasítottak. Az 1916. április 2-i jegyzőkönyv szerint a „körjegyző indítványozza, hogy Ludas község képviselőtestülete ne fogadja el LaskovicsJánost hidasi illetőségűnek, mert nevezettnek Rákoscsaba községben állítólag ingatlana van s már több, mint 16 éve elköltözött innen s Rákoscsabán is már több mint 5 éve lakik. De meg ha nem is volna ingatlan Rákoscsabán, mégis odavaló …”. A testület tehát nem fogadta el Laskovics Jánost ludasiilletőségűnek, ugyanígy április 20-án is hasonló döntést hozott a testület, mely „határozatilag kimondja, hogy sem Kolompár Julianna anyát, sem ennek lányát K. Rozát Ludas községi illetőségűeknek el nem ismeri, mert itt nem születtek, itt sohasem laktak …”.

 

Az első világháború elején, 1915-ig még Erki Dezső volt a községi bíró, őt 1915-1921-ig Szabó Balázs követte a bírói székben. A háború harmadik évében, 1917-ben már csak négy alkalommal (jan. 3., ápr. 28., okt. 1., nov. 10.), 1918-ban pedig már csak két alkalommal (feb.26., dec.30.) ülésezett Ludas képviselő­testülete, talán ebből lehet leginkább a zűrzavaros időkre következtetni.
A faluból egyébként sok ember harcolt a fronton, és 27-en hunytak el. Nekik állít emléket az 1935-ben felavatott első világháborús emlékmű a Kolozsvári út és a Fő út találkozásánál. Az első világháborúban egy hidasi lakos vitéz lett, erről így emlékezik meg Benkóczy Emil Heves vármegye vitézei c. könyvében: „Kisbenedek János hidasi lakos, a cs. és kir. 60. gyalogezred szakaszvezetője. I.oszt. ezüst vitézségi érmét az olasz harctéren, 1916 május 20-án kapta, amikor szakaszával elfogott egy 50 emberből álló tábori-őrsöt, 2 gépfegyvert és 4 aknavetőt zsákmányolt. -II. oszt. ezüst vitézségi érmét az orosz harctéren, Stanislaunál érdemelte ki, mert ezekben a harcokban hősi és vitéz magatartást tanúsított. Bronz vitézségi érmét 1915. aug. 15-én kapta a déli harctéren kiváló és megbízható járőrszolgálataiért. 1916. július hó 1-én megkapta a német vaskeresztet is.”

1918 októberének utolsó két napján Magyarországon forradalom zajlott, egy megmerevedett konzervatív, de a maga hatalmához mindvégig ragaszkodó rendszer omlott össze. Az őszirózsás forradalom néphatározatának I. cikkelye: „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság”. Erre az eseményre Ludason a következő bejegyzés vonatkozik 1918. december 30-án: „A körjegyző előterjeszti a képviselő-testületnek a bekövetkezett forradalom és államforma megváltozása által elő állott új helyzetet.” Az előterjesztést a testület tudomásul vette.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején megszűntek a megyei, városi és községi önkormányzati testületek is, ezzel párhuzamosan valamennyi közigazgatási egységben (így Ludason is) megalakultak a direktóriumok, az új helyi hatalmi szervek. Ezek azonban csak rövid ideig álltak fenn, 1919. augusztus 10-én már ez olvasható a falu jegyzőkönyvében: „körjegyző felszólítja a direktóriumot, hogy adja át a pénztárt és a pénztári okmányokat. A direktóriumi pénztárnok átadja az összes nyugtákat, igazolványokat, készpénzt is, szovjet pénzben.”

A proletárdiktatúra bukása után Ludason is megjelent a román katonaság, erre utal a november 11-i jegyzőkönyv: „Körjegyző javasolja a képviselőtestületnek, hogy a román megszállás folytán keletkezett károkat pontosan írják össze …”

1920-ban (1080 fő lakott ekkor Ludason) március 10-én ült össze először a falu képviselő-testülete. Ekkor már a nemzetgyűlés megválasztotta Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává, s pont azon a napon alakult meg a Simonyi-­Semadam kormány. Ludas jegyzőkönyvében ekkor ezt olvashattuk: „Körjegyző felolvassa a Magyar Nemzeti Királyság Pártjának felhívását, hogy gyakoroljunk pressziót a kormányra, hogy a magyar királyi elnevezést használjuk mindenütt újból, ahogy régen volt. – Képviselőtestület a MNKP-fának ezen javaslatát örömmel fogadja és szenvedélyes vágyával támogatja, mert meggyőződése az, hogy nekünk a királyság intézménye szükség.”

Május 8-án is ülésezett a testület (a jegyzőkönyvből kiderül, hogy SztráskaIlona volt ekkortájt a községi tanítónő), majd az országos történelem szintjén egy igen szomorú esemény következett be június 4-én: a trianoni békeszerződés aláírása. Ezután július 23-án üléseztek Ludas faluatyái, a jegyzőkönyvben ez olvasható: „Pali Ferenc és dr. H. Pál lelkes beszéddel szólítják fel a képviselőtestület tagjait a haza megmentésére. Polgári szabadcsapatokat óhajtanak szervezni, melyeket fel kell nevelni, s ahhoz pénz kell. Pénzt kérnek tehát a községtől annak erejéhez mérten.”

1920 szeptember 12-én a templom renoválásával foglalkoztak a képviselők: „Körjegyző jelenti a képviselőtestületnek, hogy a templom oly rossz karban van, hogy azt feltétlenül ki kell javítani, mintegy 5000 koronába kerülne a kijavítás.” Ezenkívül két testületi ülés volt még 1920-ban: az egyik november 15-én, a másik december 28-án. Ez utóbbinál olvasható: „a ma délelőtt tartott árverésen a községi vadászterület Szohner Lajos dr. legtöbbet ígérőnek lett kiadva 6 évre 7200 korona bér mellett.” De ezen az ülésen tárgyalták a kisközségből nagyközséggé való átalakulást, mely ellen id. Beökönyi Viktor úr írásban tiltakozott.

 

 

LUDAS MINT NAGYKÖZSÉG (1922-1950)
Hiába tiltakozott azonban a fent említett Beökönyi Viktor, ugyanis 1922 június1-jén Ludas kivált a detki körjegyzőségből, és önálló nagyközséggé vált, kinek a bírája (már 1921. szeptember 10-től) Kiss Dániel lett. Hogy miről tárgyaltak az immár nagyközségi képviselők, azt megtudhatjuk, ha példaként belekukkantunk az 1922 szeptember 8-i ülés tárgysorozatába (mai szóhasználattal napirendi pontjaiba): „1. Német Mihály illetősége 2. A csendőrség kérésére megajánlott búza ügye 3. Község részére egy kocsi vagy’ ülés vásárlása 4. A jóléti bizottság kiegészítése 5. Az iskola fejlesztése. Tanítói állás szervezése 6. Körorvosi lakbér felemelése 7. Mangajószág beszerzés és tartás ügye 8. Pásztorfogadás iránt intézkedés 9. Erki Sándor kérvénye segélyért 10. A jegyzőválasztás ügyében intézkedés.”

1923. március 6-án a lépfene elleni oltásról és harang beszerzéséről tárgyaltak a képviselők (a templom harangjaiból ugyanis a háború alatt a legnagyobbat és a legkisebbet elvitték), de szóba került egy mérföldkőnek számító dolog is: „Telephon bevezetése a községházához”. Az 1923. június 30-i ülésen községi iskolaszéki tagok választására került sor: Szabó Mátyás, Szabó Márton, Nagy Illés, Kiss Ferenc és Fegecs Dezső lettek az iskolaszék tagjai.

Ugyanezen év augusztus 12-én szintén egy mérföldkőnek számító kérdést tárgyaltak a képviselők: „A jegyző előterjesztette a villamosító R.T.megkeresését, hogy a község járuljon hozzá 400 métermázsa búzával egy villamosító R.T. megalakításához, mely a községet ellátná villanyvilágítással.” Az indítványt azonban ekkor még elvetették a képviselők, valószínűleg az épülő községháza költségei miatt, melyet 1923. december 22-én tárgyaltak: „Községi jegyző bemutatja az elfogadott községház költségvetését, mely szerint körülbelül 1400 métermázsa búza lenne az építendő községháza anyagainak az ára.” Végül egy ma már érdekes bejegyzés 1924-ből: „Községi jegyző előterjeszti, hogy a községi dob teljesen hasznavehetetlen állapotban van, kéri tehát a képviselőtestületet, hogy egy új dob vásárlására hatalmazza föl az elöljáróságot.”

A képviselőtestületi jegyzőkönyveken kívül más forrás is van Ludas 1924. évi történetéhez. Ekkor jelent ugyanis meg a Hevesmegyei Compass, a tiszti cím- és névtár. Ez a következőket írja a faluról: „Községi elöljáróság: jegyző: LenárdLászló. Helyettes jegyző: Goics Endre. Községi bíró: Kis Dániel. Községi törvénybíró: Erki Dezső. Községi közgyám: Erki Mátyás. Községi tanácsosok: Szabó Dezső, Nagy Mátyás, Szabó Ferenc, Szabó Bálint. Kulturális intézmények és foglalkozások: iskolák: 2 tantermű római katolikus jellegű. Tanítók: Bakos Antal, Aczél Béla, Strászka Ilona. Gazdaságok, vállalatok és szövetkezetek: Ludasi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Tarnamérai Uradalom, Turcsányi Sándor gőzmalomtulajdonos.” A Compass felsorolja még ezenkívül a ludasi iparosokat és kereskedőket is: „Bajusz Gyula kazánkovács, Balogh József szatócs, Bankó Józsefné varrónő, Csapó Mihály községi kovács, Csorba István gépész, ifj. Erki Imre gépészlakatos, Faragó János korcsmáros,Fegecs János korcsmáros, Fegecs József géplakatos, Hudela Antal cipész,Ivony Dezső cipész, Kis János cséplőgépkezelő, Kis Kornélia korcsmáros, Kis Miklós tejcsarnokos, Kis Nelli korcsmáros, Laskovits István cipész, Morvay Lajos mészáros, Nagy Balázs szabó, Reiner Adolf fakereskedő, Szabó László cipész, Varga Zoltán asztalos, Virág János asztalos.”

1925-ben, a március 8-i ülésen a Levente Egyesület testnevelési bizottságába tagokat választottak, március 9-én a községi bika (bizonyos Plútó nevezetű) eladásáról, és helyette másik vásárlásáról határoztak, április 25-én a mezőőrnek forgópisztoly vásárlásáról és a tűzoltó felszerelés pótlásáról döntöttek, június 30-án az 1924 évi községi számadást, december 30-án pedig a szülésznői állás betöltését, a községháza részére kályha, tűzhely és írógép vásárlását, valamint az apaállatok pótlását tárgyalták, de ekkor olvasható a következő is: „Községi jegyző indítványozza, hogy Ludas község lépjen be a Falu OrszágosFöldműves Szövetségbe törzstagnak, mivel ezen intézmény a községek jólétének és kulturális haladásának előmozdításán munkálkodnak.”

1926-ban az első testületi ülés február 1-jén volt Ludason, ekkor tárgyalták a költségvetést, március 26-án Kiss Istvánné szül. Hajduczi Erzsébet okleveles szülésznőt választották meg a falu szülésznőjévé, június 3-án pedig tárgyalták a községház építéséhez kölcsön felvételét és a tervpályázat kiírását. A június 20-i testületi ülésen csak egyetlen napirendi pont volt: a testület egyhangúlagmegválasztotta nagyméltóságú gróf Bethlen István miniszterelnök urat Ludas díszpolgárává (mert Genfben Csonka-Magyarország érdekeit védte). Úgy látszik ez divat volt akkoriban, hiszen 1927. január 16-án meg Isaák Gyula nyugalmazott főispánt, főrendiházi tagot választották meg a falu díszpolgárának.

1927-ben (ekkor még továbbra is Kiss Dániel a községi bíró) az egyik legfontosabb ülés decembér 22-én volt: „Községi jegyző előterjeszti a Heves megyei Villamossági Részvénytársaság szerződését, melyben a vállalat és a község között elektromos energiával való ellátásra szerződés köttetik.”

1927. november 25-én Magyarországon nemzeti ünneppé nyilvánítják március 15-ét, ennek megünneplésére Ludason 1928. március 15-én került sor: „Községi jegyző felolvassa március 15-ének nemzeti ünneppé avatásáról alkotott törvényt, méltatja annak jelentőségét és kéri annak tudomásul vételét. Díszközgyűlés után a képviselő testület testületileg ünnepi misére ment.”

A huszas évekből azonban nemcsak március 15-ére, hanem húsvétra vonatkozóan is maradt fenn dokumentum, mégpedig dr. Horváth Endre visszaemlékezése, aki 1892-ben született Tarcalon, 1919-től 1939-ig pedig körorvos volt Ludason. Idézet a visszaemlékezésből:

„Még a 20-as években húsvét keddjén kellett egy fekvő beteget meglátogatnom. Vonaton mentem át Karácsondról Ludasra és az állomásról gyalog mentem be a községbe. Akkor még nagyban dívott a nők húsvét harmadnapi öntözködése. Minden házban a deszkakerítések vagy kis kapuk mögött hangos, jó kedvű leányok és fiatal asszonyok várták a jövő-menő férfiakat, akik elővigyázatosan az út közepén közlekedtek, az öntözködést elkerülendő. Komoly elfoglaltságomban erre nem gondolva nyugodtan bandukoltam az úton, amikor nagy nevetve az egyik kis kapuban leselkedő lányok egy edényből alaposan végig öntöttek friss húsvéti vízzel.”… Így történt hát, hogy az 1920-as években húsvét keddjén meglocsolták a körzeti orvost Ludason. Most pedig térjünk vissza a testületi ülésekhez.

 

Április 28-án a dögtemető körülkerítéséről és a legelődíjak megállapításáról döntöttek a képviselők, május 30-án pedig a „községi jegyző felolvassa a magyar királyi hadtörténelmi múzeum megkeresését, melyben az 1848/49-i szabadságharcnak Ludason lefolyt eseményének megörökítését kéri.” A testület erre „egyhangúlag azt határozza, hogy a kérdéses szabadságharci eseményt későbbi években fogja megörökíteni, mivel most még a világháború hőseinek emlékművét kell előbb méltó módon tovább építeni. „1930-ban (1121 fő volt már ekkor Ludas lakosságszáma!) az első testületi ülés február 24-én volt, napirenden volt a községház építési kölcsön, a Bene-patak szabályozása és a Levente lőtér megváltása. Ettől az évtől (június 10-től) már Kiss János az új községi bíró.

Az 1930-as kántorválasztásról kell még említést tennem, Czékmány Frigyemé visszaemlékezése alapján: „November harmadikán 30-ba vót óriási nagy szüreti bál, akkor lett jegyzőváltás itten, Nagy Miklós vót a jegyző sokáig, öreg Bakos vót itt kántortanító oszt annak a tanító fia néki, azt akarta maga helyett szegény kántornak, mer maga mán nyugdíjba ment, oszt képviselők vótak Ludasról választva, szavazatra ment, aki többet kapott, az lett, Fedorcsák meg fellépett.Kántor Pali akart vóna szegény az apja helyett lenni, oszt má száz százalékig tisztába vótak vele, hogy a 12 képviselőből, hét, egyel több szavazik a kántorra, Kántor Palira, oszt utolsó éccaka, előtte való nap éccaka Kiss Andit rávették, berúgatták, oszt rávették, hogy menjen el Fedorcsákra szavazni, hogy ő legyen, rá korteskodtak egész éccaka, meg is választották Fedorcsákot. A népek meg nagyon haragudtak, az egész község fennszóval kiabálta, hogy engedje az Isten, hogy téged kérjen ki legelőbb, arcért elmenté éccaka és arra szavaztál. Másnap megint korteskodtak, oszt be ittak, rúgtak, ősz vót, ki vót forrva mán a nova bor a pincébe Kiss Andinál, a pincébe lent vótak, mulattak. Bercinek hívták a segédet, az istállóba aludt, reggel mán sokalja, hogy nem kel fel a gazda, az istállóba a priccsen aludt, oszt odamegy, mongya gazduram, gazduram keljen má fel, hiába mozgassa meg se mozdul, szalad be Ismérnénihez, győjjön mán, nem kel fel a gazduram, meghalt, meg se mozdul, Ismérnéni, odamegy, kimegy, hát meg van halva Andi bácsi. Úgy halt meg, hogy még mikor hazagyött hogy korteskodtak lement a pincébe, akkor forrott anovabor, és még ahho is ivott, megölte a novabor. Másnap mikor lett a temetés ez utána vót mingyá a választás után, a Fedorcsák olyan zavarba vót, nem bírta elbúcsúztatni, soha el nem felejtem, mintha most hallanám a szavábúl, hogy (énekelve) Erki Ismér hitvesem tőled is búcsút veszek, isten veled kedvesem, ó a nép meg mind zúgta, nem vót olyan temetés soha az életbe, alig tudta elbúcsúztatni…”

Ludasra 1931-ben vezették be a villanyt, először (augusztusban) csak a községi jegyző irodájába, a lakásába és a községi iskolába, novemberben pedig már a Kassai utcai lakosok kérelmezték villamosvilágítás bevezetését utcájukba.

1932. december 31-től, Szabó Márton lett a község új bírája. 1935. május 22-én a Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt. cseretelep iránti kérelmét, Pál Alajos és társai Ilona-telepen járdaépítése tárgyában való kérelmét tárgyalták, július 21-én a községi iskola tetőszerkezetének renoválását, augusztus 3-án pedig a községi ingatlanok haszonbérbe adását.

Az 1935-ös évben azonban más „jelentősebb” dolog is történt. A mai, autókkal teli világból nézve ma már furcsa, hogy milyen nagy dolog volt akkoriban egy kerékpár! Az érdekessége miatt most idézem a jegyzőkönyvet: „Előadó jegyző előterjeszti javaslatát a község részére egy drb kerékpár beszerzésére vonatkozóan. Javaslatában rámutat arra, hogy az elöljáróságnak több ízben küldönc útján kellett egyes rendeleteknek haladéktalanul megfelelni. Ily esetekben kerékpárt kölcsön kellett kérni s a kerékpárért esetenként 1-2 pengőt kellett fizetni. Igaz, hogy az 1935 évben Takács József jegyző gyakornok kerékpárját díjtalanul bocsájtotta az elöljáróság rendelkezésére, azonban ez a jövőre nézve precedensül nem szolgálhat.” Ezután elhatározta a falu, hogy vesz 120 pengőért egy kerékpárt.

A kerékpár utáni döntés másnapján ismét összeült a falu vezetősége, és díszközgyűlést tartott dr. Grőber Ferenc járási főszolgabíró úr elnöklete alatt. Idézek a díszközgyűlés jegyzőkönyvéből: „Elnöklő Főszolgabíró meleg szavakkal köszönti a díszközgyűlésen megjelenő Beökönyi Ilona földbirtokos nőt. Ezután rátér a díszközgyűlés egyetlen tárgyára, a Beökönyi Ilona földbirtokos nőnek adományozott elismerő oklevél átadására. HevesvármegyeAlispánjának megtisztelő megbízásából nekem jutott az ~ a szerencse, – mondja az elnöklő Főszolgabíró-, hogy a Nagyméltóságú Magyar Királyi Földművelésügyi Miniszter Úr Ő Excellenciája által Beökönyi Ilona földbirtokosnak a „szója”-bab termesztése s az elért kitűnő eredmény jutalmazására adományozott elismerő oklevelet átadhassam”.

Az 1936-os évet nézve érdekesebb ülésnek a március 22-i bizonyult, ekkor a borfogyasztási ellenőrök kijelöléséről tárgyaltak a faluatyák: „Tekintettel arra, hogy a borfogyasztási adó a község egyik jövedelem forrása ezért az adókötelesek fokozottabb ellenőrzése végett szükség van két képviselőtestületi tag kijelölésére, akiknek kötelessége az italmérések borbehozatalának, továbbá a községi lakosok borbehozatalának ellenőrzése.” Borfogyasztási ellenőrökké jelölték ki ekkor Erki Imrét és Kiss Ferencet. 1936 november 28-án is üléseztek Ludas képviselői, ekkor dr. Winchkler István nyugalmazott kereskedelmi-ügyi miniszter urat, a gyöngyösi választókerület országgyűlési képviselőjét Ludas díszpolgárává választották.

1936-ból más források is vannak, amikből adalékokat lehet meríteni a falu történetéhez, ekkor jelent meg ugyanis a Ladányi Miksa által szerkesztettHevesvármegyei ismertető és adattár, mely a következőket írja Ludasról, igen bőven:

„Nagyközség a gyöngyösi járásban, a Nagyalföld peremén elterülő fennsíkon, a Budapest miskolci vasútvonal mentén. A lakosság száma 1930-ban 1121. Az utóbbi 10 évben a születések száma 41-e1 haladta meg a halálozásokét, és a vándorlási különbözet is pozitív értékű volt (35). Az összes lakosság magyar anyanyelvű és 96 százalékban a rom. kath. vallást követik. Róm. kath. temploma 1810-ben épült, egyháza a detki anyaegyház fikája. A reformátusok 23-an, az evangélikusok 6-an az izraeliták pedig 8-an vannak a községben. A 269 lakóház közül a legtöbb vályogépület, csak az újabban épült házak készülnek nagyrészt kőalappal, de még mindég vályogból. A házakat javarészben cseréppel fedték. Közoktatását 1 községi róm. kat. elemi-, 1 községi- és 1 róm. kat. általános továbbképző látja el. Az analfabéták száma csak az iskolaköteles koron túllevőket véve tekintetbe 109.

Az őstermelő lakosság száma 662. Közülük 80 folytat önálló gazdálkodást, eltartottjaik száma pedig 173. A nem önállóan gazdállcodók közül 286 mezőgazdasági munkás, 118 pedig cseléd. Kivülök a lakosságból 113 iparos, 24 kereskedő, 112 közlekedési alkalmazott, 25 közszolgálati alkalmazott, 6 napszámos, 159 nyugdíjas és 18 házi cseléd. 350 gazdasága 35 kivételével 10 holdnál kisebb gazdaság. A fenmaradt 35-ből 33 kiterjedése 10 és 50 katasztrális hold között mozog, egy 62 k. holdas, egy pedig 595 hold terjedelmű. Az összterület kiterjedése 1873 k. hold, ebből 1422 k. holdat a szántóföldek, 48 holdat a kertek, 202 k. holdat a rétek, 9 holdat a szőlők, 74 k. holdat a legelők, 2 holdat az erdők foglalnak le. 116 k. hold pedig nem termelő terület. A szántók főterménye a búza, a zöldtakarmány, a tengeri, árpa és a lencse. Az iparos lakosságból 51 kereső, 62 pedig eltartott. Az önálló kisipari vállalatok száma 28, melyek közül 23 segéd nélküli vállalat, 4 egy segéddel foglalkoztatott, 1 vállalat segédeinek a létszáma pedig 6-10 között mozog. Ez az utóbbi nagyobb üzem, a községbeli gőzmalom. A kereskedők száma 24. Legjelentősebb a Reiner Adolf-féle fatelep. Állandó piaca Detk. A Detk-hevesitvh. út a falu közepén vonul keresztül, igen forgalmas.”

Ír a kötet ezenkívül még röviden a falu történetéről is, majd egy adattárat közöl, ezt idézem:

„A lakósság száma 1121. Ezek közül 1082 róm. kat., 23 ref., 6 ev.,2 gör. kat., 8 izr. Anyanyelvre nézve mind magyar. Lakóházainak száma 269. A község területe 1873 kh. Ebből 1422 kh. szántó, 202 kh. rét, 74 kh. legelő, 2 kh. erdő 9kh. szőlő, 48 kh. kert, 116 kh. terméketlen. Vas. áll., pósta, távírda helyben. Csendőrség Karácsond. Főszolg. hív., járásbíróság, Gyöngyös. Péüig.,törvényszék Eger.

Főjegyző: Tessényi Pál, K. bíró: Szabó Márton, T. bíró: Szabó Mátyás, Közgyám: Szabó János, Pénztárnok: Czékmány András, Póstamester: özv.Kovásznai Kováts Jánosné, Útbiztos: Szohner Lajos, Esp. plébános: LukritsKároly, Tanítók: Sztráska Ilona, Fedorcsák József, Állatorvos: Agócs Imre, Szülésznő: Czékmány Gáborné, Levente Egyesület elnöke: Takács József, Tűzoltó Egyesület elnöke: Tessényi Pál, Hangya Szövetkezet elnöke: Takács József, 10 holdon felüli birtokosok: Beökönyi Ilona és Béla, Szabó Márton, Szabó Mátyás, Szabó János, Czékmány András, Kiss Dániel, Erler Jánosné, Vitézek: Szepesi György, Tóth Sámuel, Zsakai István, Szepesi Sándor, Nyugdíjas: Goics Endre. ”

1939. szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot, ezzel megkezdődött a második világháború. Másnap Magyarországon kivételes hatalmat léptetnek életbe, Ludason pedig szeptember 30-án ülésezett a képviselő-testület: ekkor állították fel a honvédelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos bizottságot, melynek Szabó Mátyás és Czékmány János lett a tagja. Ezenkívül (az első világháborúhoz hasonlóan) a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveiből nem nagyon tűnik ki, hogy zajlik a világháború: 1940. május 9-én például a Legeltetési Társulat zárszámadásáról, a Bene-patak szabályozásáról és a felsőrét öntözésének megoldásáról, valamint a község költségvetéséről tárgyaltak. Hasonlóképpen 1940. augusztus 18-án az önkéntes Tűzoltó Testület segélyezéséről és a közgyógyszer ellátásban részesülők megállapításáról tárgyaltak. 1942. szeptember 17-től Szabó Péter lett Ludas új községi bírója (ezen ülésig kézzel írottak a jegyzőkönyvek, innentől kezdve viszont már gépeltek), 1943. június 18-án pedig már ezt írták a jegyzőkönyvbe: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója a mai napon töltötte be életének 75-ik évét. Képviselőtestület egyhangu lelkesedéssel ünnepli Kormányzó Úr Ő Főméltósága születésnapját s a község közönsége nevében hűségének, szeretetének, ragaszkodásának kifejezéséül hódoló felirattal fordul Ő Főméltóságához.” Ugyanekkor sokkal prózaibb dologról is tárgyaltak: „A hullaház teljesen használhatatlan állapotban van és összedőléssel fenyeget (…) Képviselőtestület egyhangúlag elhatározza, hogy a hullaházat elbontja és 1370 pengő költséggel újból megépítteti.”

A németek 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot, erről nem sok olvasható a jegyzőkönyvben, 1944. augusztus 23-án például az ivóvízellátás biztosításáról és az újtelepi út kiépítéséről tárgyaltak: „Előadó megállapítja, hogy az un. Újtelep lakossága esős idő esetén csaknem teljesen el van zárva a községtől, mert az oda vezető földut esős idő esetén teljesen elázik s még a gyalogos közlekedést sem biztosítja, különösen a háború következtében műanyagból készülő lábbelit viselő lakosságnál.”

Nem sokkal később, 1944 őszén a szovjet hadsereg harcai nyomán Magyarország újra hadműveleti területté, s ezzel együtt – nemzetközi jogi értelemben is – újból megszállt országgá vált. A szovjet csapatok 1944. szeptember 23-án érték el a mai Magyarország délkeleti határát, az első magyarországi települést, Csanádpalotát szeptember 24-én, az első várost, Makót pedig 25-én foglalták el. Alig másfél hónap múlva, 1944. november 17-én Ludast is elfoglalták az oroszok: fontos esemény, hogy a visszavonuló németek a vasútvonalat megrongálták, 4 vasúti hidat és 18 váltót robbantottak fel.

A II. világháború idejáből a következő visszaemlékezések maradtak fenn (Szabó Zsuzsa gyűjtése): „A gazdasági pincében voltunk, ugyanott vót, de abba amarról lehetett lemenni, hát mer karácsonykor a pap is misézett, átjött Detkről, ott a pincébe, ebbe a pincébe rengeteg ember vót. Vót hogytizenkétóráig aludt kettő, 12 óra után másik kettő, mer nem vót hely annyira sűrűn vótunk, no de gazdasági pince vót, tele vót kocsikerekekkel, ládákkal.”(adatközlő: Valyon Anna)

„az vót a szerencse hogy svéd védnökség alá lett helyezve a pince, mer aBökkönyi Lacinak svéd vót a felesége és svéd védnökség alá helyezte úgyhogy ki vót téve a svéd kereszt, kék kereszt” lak: Misik Jánosné)

„Az oroszok nem gyöhettek be, csak hát kértek ki krumplit hámozni, vagy mosni asszonyokot, meg a repülőtérre oda le kellett menni ott én is vótam, mán a rétre, hogy egyengetni, meg szárat rakni, hogy a repülők le tudjanak szállni, na de később nem kellett annyira félni, mán később, mikor csitult a zaj, a felső részre is felmentünk, a gyerekeknek is ott vót iskola is vót meg óvoda is vót, úgyhogy az erre való a déli részén egy nagy könyvtár vót az, akkor meg a nagy szalon iszonyú nagy vót, gyerekek meg betegek vótak, csak tél vót meg nem olyan körülmények vótak, meg hát sok apró gyerek vót, akkor a libazsír meg a kolbász az fejünk alatt vót, amit tudtunk azt gyorsan összekapkodtuk, mer előtte vágtunk le disznót, meg libát is, mer agyonlövődözték a hízókat, meg tehenet, mindent.” lak: Valyon Anna)

„a templomba nem esett semmi kár, az a szegény katona aki ott fekszik a templomkertbe, az is akkor halt meg mikor begyöttek, szóval rögtön, el kellett ásni gyorsan úgy hogy még a bakancsa is kivót, nem vót idő arra, meg az vót, hogy gyöttek Füged felől is meg Karácsond felől is, mikor mán Füzesabony felől lőttek meg Tiszafüred felől, ide hallottuk mán, akkor mán tudtuk hogy, ide november 17.-én értek, gondolhatod hogy olaj vót, belet tettünk bele, hát valahogy világítottunk, mer hát nem vót gyertya se, meg cukorrépából főztünk, vót itt az uradalomba gép, mán daráló, a Laskovics Jóska bácsi meg gépész vót, mer valamikor itt gőzgép is vót, hát az darált, mindegy hogy árpa vót, valamiből kenyeret tudjuk sütni, nem vót itt senkinek előre beszerzett élelme, cukorrépából főztünk, hát ettünk ami vót, márciusba má hazakerültünk” (Valyon Anna)

„Még akkor Magyarországon vótak, mint fogoly, úgy szállították őköt, CsetákDezsit, meg Ivony Dezsit, úgy hogy Veresegyházára kerültek. Eszekbe jutotthogy ott lakik Ilonka, aki hidasi vót, de mán ott lakott. Elmentek hozzá, oszt Ilonka rimánkodott nekik, hogy ne menjenek vissza, ad nekik ruhát, meg bújtatja is őköt, de nem mertek ott maradni, féltek hogy agyönlövik őköt, mint szökevényeket, abba reménykedtek, hogy elengedik őköt, de nem jöttek haza soha többet, odavesztek valahol Oroszországban.” (Czékmány Frigyemé)

A háborús időszakban a község közigazgatása széthullott, ezért a front elvonulásával új hatalmi szervek – nemzeti bizottság néven- alakultak az ország minden falujában, így Ludason is. Ez a nemzeti bizottság látott hozzá a legfontosabb teendők (halottak eltemetése, háborús romok eltakarítása, járványok megelőzése, termelés újraindítása) elvégzéséhez, de fontos szerepe volt a szovjet hadsereg ellátását biztosító szolgáltatások s főleg a közmunkák megszervezésében. A képviselőtestület újjászervezésére csak 1945 nyarán került sor, de a község irányítása az 1947-ben megkötött békeszerződésig nagyon nehéz volt az ittlévő szovjet hadsereg ellátása miatt. A képviselőtestületnek alig volt olyan ülése, ahol ne foglalkozott volna az orosz katonaság ellátásának kérdésével. 1946. január 23­án (ekkor Csorba Zoltán volt a községi bíró) például ez olvasható a képviselőtestületi ülésről készült jegyzőkönyvben: „Képviselőtestület a terménybeszolgáltatást ellenőrző bizottság határozatát részben magáévá teszi, s kimondja, hogy az anyakocatartók egy éven keresztül minden fialásból egy drb. 8­12 kgr. súlyúválasztási malacot kölcsönképpen a jóvátételi beszolgáltatások fedezése céljára.” De április 30-án is azzal foglalkozott a jegyzőkönyv, hogy 14 drb.,hizlalásra alkalmas sertés beszolgáltatására van a község kötelezve. Ugyancsak 1946. május 22-nél olvasható a következő: „Előadó jegyző ismerteti a közellátási kormánybiztos főispán rendeletét, mely szerint 8 mázsa élősúly vágó szarvasmarha szolgáltatandó be az orosz hadsereg ellátására.” De van más is, július 14-én például a következőt jegyezték le a testületi ülésen: „Képviselőtestület utasítja az elöljáróságot, hogy a Bene Vilmosné féle háznak egy szobáját és egy konyháját vegye igénybe és adja át az oroszoknak. Amennyiben nevezett ezt nem volna hajlandó átadni, úgy az elöljáróság vegyen igénybe karhatalmat.” …

Az 1947-es választások után az országos politika a két munkáspárt egyesüléséhez, majd ezt követően az egypárti kommunista diktatúrához vezetett. Az 1945-ben újjászervezett közigazgatás 1950 nyaráig működött, s ezt követően szovjet mintára itt is bevezették a tanácsrendszert.

 

 

LUDAS AZ 1950-ES ÉVEKBEN
A magyar országgyűlés 1949. augusztus 18-án fogadta el a Magyar Népköztársaság alkotmányát, ami lényegében az 1936-os szovjet alkotmány másolata volt. Az alkotmány rögzítette, hogy a népköztársaság „a munkások és dolgozó parasztok állama” és ennek megfelelően „minden hatalom a dolgozó népé”. A többpártrendszer felszámolása után a politikai színpadon egyedül az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) maradt, a tényleges hatalmat pedig Rákosi Mátyás és szűkebb köre, valamint az Államvédelmi Hatóság és kiszolgálóik jelentették. Az elkövetkező években ezek a személyek és intézmények döntöttek – teljhatalommal és minden ellenőrzés nélkül- az ország és népe sorsát érintő valamennyi politikai, gazdasági, katonai, kulturális kérdésben. Elkezdődött tehát a kemény kommunista diktatúra, a rendőrállamszerű Rákosi-rendszer.

A Rákosi-rendszerben az első tanácsválasztások 1950. október 22-én zajlottak, sajnos erről az időszakról nagyon hiányosak a források Ludas községgel kapcsolatban. Ennek ellenére azért tudható, hogy a tanácsrendszer 1953 júniusáig tartó szakaszában Ludas is magán viselte a kor tipikus jegyeit: a kéthetenként tartott végrehajtóbizottsági üléseken kivétel nélkül a begyűjtés, az adóztatás és a kulákkérdés szerepelt. E kérdésekkel kapcsolatban mechanikusan hajtották végre a felsőbb rendeleteket, sőt ugyancsak felsőbb rendeletekre ebben az időben minden tanácstag a kül- és belpolitikai helyzet áttekintésével kezdte felszólalását. Egy 1953. február 8-i jegyzőkönyvben például ez olvasható: „A vb. elnök beszámolójának első részében foglalkozott akül és belpolitikai helyzettel. Így megemlítette, hogy az amerikai imperialisták tovább folytatják háborús tervüket és a III. világháború kirobbantásán mesterkednek. Európai hadsereget állítanak fel a csatlós államokban, és támaszpontokat hoznak létre. A koreai háború tovább folytatása leleplezi az imperialistákat, mert nem akarják, hogy létre jöjjön a Béke. Majd párhuzamot vont a tőkés világ és a Szovjetunió vezette béketábor készülődése között, ugyanis az amerikaiak a háborúra készülődnek, addig a Szovjetunióban és anépidemokratikus országokban a béke műveket építik, s a szocialista munkaversennyel erősítik a Békét …”

Ugyancsak a korszakra jellemző jegyekkel szóltak J. V. Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett haláláról. Érdekes idézni az erről szóló jegyzőkönyv idevonatkozó első mondatait: „Tisztelt Tanácsülés! Kedves Elvtársak! Mielőtt rátérnék a tárgyra, foglalkozni akarok a kül- és belpolitikai helyzettel. Jól tudjuk. hogy a közelmúltban halt meg a világ dolgozóinak szeretett Vezére, a Nagy Sztálin, a magyar nép Nagy tanítója és Barátja! Majd röviddel utánnahalt meg a Csehszlovák nép nagy fia és vezére Klement Gottwald Elvtárs, a haladás és a Béke másik Nagyharcossa …” Így írtak hát ekkoriban a világ talán legvéreskezűbb zsarnok diktátoráról, a kegyetlen Sztálinról… 1954 elejétől már sokkal bőségesebb források állanak rendelkezésünkre Ludassal kapcsolatban: tudjuk, hogy ekkoriban Lőrincz Béla volt a végrehajtóbizottság (vb) elnöke, Csík Gyula pedig a vb. titkár.

A helyi tanács munkájára nagy hatással volt az 1954. évi tanácstörvény, amely bevezette a tanácstagok választásánál a területi rendszert, valamint sor került a községfejlesztési alap bevezetésére, amely nagymértékben hozzájárult a kommunális problémák megoldásához. 1954. november 28-án az új tanácstörvény értelmében 26 fő tanácstagot választottak meg Ludason, ezek névsora a következő: Kovács Emil, Nagy Imre, Korcsog Zoltán, Kiss Ferenc,Kisbenedek Mihály, Pál János, Szabó Mátyás, Czékmány Gábor, CzékmányJános, Kiss Ferenc, Kristóf Károly, Kiss Alajos, Faragó Alajos, KoncsosIstván, Benke József, Bányai Gábor, Németh Mihályné, Laskovics Imre, SalgaPéter, Lőrinc Béla, Misik István, Czékmány Árpád, Majláth Istvánné, Tóth Istvánné, Varga Pál és Fegecs Dezső. A vb. elnök ettől kezdve Bányai Gábor, a vb. titkár pedig Koncsos István lett Ludason.

1955-ben 11 tanácsülés volt Ludason, ezeken ismét sokat foglalkoztak a beszolgáltatások kérdésével, de megtudható az akkori jegyzőkönyvekből, hogy 1955-ben Kovács Emil volt a nemrégiben épült iskola igazgatója.

A tanácsülések 1956-ban is folyamatosan zajlottak, ám 1956. október 18-án hirtelen megszakadtak: néhány nappal később, október 23-án ugyanis elkezdődött a forradalom Magyarországon. S most nézzük, hogyan is zajlott le az 1956-os forradalom Ludason. Erre vonatkozólag 1956-ból nem maradt fenn több irat, támpontot csak az 1957-es végrehajtóbizottsági és tanácsülési jegyzőkönyvek adnak. A forradalom után az első vb ülést 1957. január 10-én tartották, ennek jegyzőkönyvében ez olvasható:

„A megbízott vb elnök (Czékmány Béla) beszámol a község helyzetéről, mely az 1956 évi októberi események után történtek. Ismerteti, hogy a munkástanács milyen intézkedéseket hozott valamint felkéri a végrehajtóbizottság tagjait, hogy nyilatkozzanak a további munkáknak a vitele végett, hogy hajlandók-e a további munkában közreműködni …”

A jegyzőkönyvekhez csatoltan fennmaradt a vb elnök beszámolója is, ez a következőképpen szól:

„A mai ülésünket megnyitom. Üdvözlöm a járástól kiküldött elvtársat. A mai ülésünkön ismertetni akarom vázlatosan a forradalom óta eltelt idő alatt történteket. A forradalom községünkben elég nyugodtan telt el, ami a községre vonatkozóan elég hű képet ad. Történtek ugyan egyes hibák, de azoknagyrészben ki lettek küszöbölve. A forradalmi időszak alatt a munkástanács megalakult községünkben, ami elég eredményes munkát végzett. A törvényességet minden vonalon megőriztük …”

Érdekes megfigyelni, hogy ekkor még nem lépett életbe a hivatalos terminológia, nevezetesen, hogy a forradalmat ellenforradalomnak titulálják, ám a forradalom utáni első tanácsülésen (1957. február 12-én) már ellenforradalomként ítélték meg, bizonyítja ezt Koncsos István vb titkár tanácsülésen elhangzott beszámolója is, amit a jegyzőkönyvben a következőképpen rögzítettek:

„Az előadó ismerteti az előterjesztést. Részletesen ismerteti az utolsó tanácsülés ca hazánkban lejátszódó politikai eseményeket. Ismerteti a Rákosi-Gerő-féle politika ferdeségeit s rámutat, hogy a dolgozók jogos elégedetlenségét hogyan asználták ki az ellenforradalom erői. Rámutat az ellenforradalom tervszerű előkészítésére s kiemeli, hogy az erősen jobbrahajlóNagy Imre politika maga után unta volna a régi kapitalista rend visszatérését, ami egyáltalán nem egyezik meg a dolgozók követeléseivel. Hangsúlyozza, hogy a munkások és a parasztok nem voltak hajlandók jogos tulajdonukat – a gyárat és a földet- a régi rend embereinek visszaadni. Ismertette a községben lejátszódó forradalmi megmozdulásokat: az un. munkástanács megválasztását külső nyomásra. Rámutat, hogy a malom, indításának időpontja is ez időre esik. Szól a parasztok szorgalmáról, akik késedelem nélkül elvégezték az évi szántás-vetési munkákat …”

Szabó Vilmos szóbeli közlése 1956-ról: „Az 1956-os forradalom Ludason nem olt nagy horderejű. Egy kisebb tüntetés zajlott a szovjet hősi emlékmű előtt, amit akartak dönteni, és a beadási biztos, Kanesz Feri (ez rag. név, Kis Ferenc, már nem él) ellen irányultak a támadások.

„szomszédba vót rádió és azt hallgattuk, mondta hogy Magyarországon kitört a forradalom, és este éjfélig hallgattuk a Szabad Európát”

„november elején éjszaka nagy dübörgést hallottunk, ide láttuk a nagykocsioszlopot, ahogy a dombon mentek az orosz tankok a hármason Pest felé”

Ludason tehát vér nélkül ért véget az 1956-os forradalom, amely sajnos Magyarországon nem érte el legfőbb célját, a pártállam megszüntetését, sőt az hamarosan meg is erősödött, igaz lényegesen puhább formában mint 1956 előtt.

1956. november 4-én megalakult Kádár János vezetésével a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány, és ezzel tulajdonképpen megkezdődött a hosszú ideig tartó Kádár-rendszer Magyarországon. Immár ebben a „puhább” diktatúrában tartották meg 1958. november 16-án az országgyűlési és tanácsi választásokat, mely Ludason is lezajlott, és 27 tagú tanácsot választottak. A tanács tagjai lettek: Kispál Antal, Koncsos István, Nagy István, ifj. Balázs János, Kiss Ferenc, Horváth Mihály, Kisbenedek Mihály, Korcsog Zoltán, Szabó Mátyás, Orbán Kálmán, Czékmány János, Kristóf Károly, Kiss Alajos, Faragó Alajos, Benke József, Nagy Ferenc, Németh Mihályné, Laskovics Imre, ifj. Czékmány Ferenc, Vereb János, Veitz István, Varga Ferenc, KorcsogLászlóné, Kiss Dániel, Laskovics József, Varga Pál és Fegecs Dezső.Megválasztották a végrehajtóbizottságot is, melynek a következő személyek lettek tagjai: Kispál Antal, Koncsos István, Kristóf Károly, Benke József, Varga Pál, Czékmány János és Nagy István. Ezt követően az utolsó tanácsülés 1958. december 16-án volt. Érdekes lehet még az a statisztika is, hogy 1958-ban összesen 26-szor ülésezett Ludas végrehajtóbizottsága, s ezeken összesen 103 határozatot hoztak. Az 1958-as jegyzőkönyvekből megtudható még az is, hogy ekkoriban Marosvári József volt a MÁV állomásfőnök, Simon Imre pedig a körzeti megbízott rendőr Ludason.

Egy évvel később, 1959-ben 27 végrehajtóbizottsági ülésen összesen 116 határozatot hoztak, ezek közül érdekes és kiemelendő a 24/1959. sz. vb. határozat március 6-án:

„Az elért eredményeket figyelembe véve a Végrehajtó Bizottság kimondja, hogy a községünk Termelő Szövetkezeti községgé alakult át. Erről értesítjük a községünk lakosságát a vasárnap megtartandó falugyűlésen.”

Az 1959. március 12-i tanácsülési jegyzőkönyvben ugyancsak megtaláljuk a tsz megalakulásának nyomát: „Községünk lakosságának nagyszerű hozzáállásával 1959. március 5-én déli 12 órakor elértük azt, hogy községünk 96 százalékos eredménnyel a járás hatodik termelőszövetkezeti községe lett.” Erről szól a 32/1959. számú tanácshatározat is:

„A TSZ megszilárdítása érdekében a tanács kimondja a nagyüzemi gazdálkodás, a közös munka megkezdését, azzal, hogy a soronlévő feladatokat (mint pl. a trágyázás, a herék és szarvakerep kaszálását és betakarítását már közös nagyüzemi módszerek mellett végezzék.”

Az újonnan megalakult Új Élet Tsz elnöke Czékmány Béla lett.

 

 

A FALU TÖRTÉNETE 1960-1973 KÖZÖTT
Az új évtizedet immár tehát tsz-községként kezdte meg Ludas: az 1960. április 28-i vb ülésre készítette a tsz elnök azt a beszámolót, melyből megtudhatjuk, mit is vetett el tavasszal a tsz: „A termelőszövetkezetünk a tavasz folyamán elvetett 250 katasztrális hold tavaszárpát, 20 kh. zabosbükkönyt, valamint 20kh. takarmánykeveréket, 40 kh. szarvaskerepet, 30 kh. vörösherét, 25kh.lucernát, 37 kh. cukorrépát, 50 kh. borsót, 10 kh. kapáslucernát, 20 kh. burgonyát, 14 kh. mákot, 2 kh. zöldséget, 2 kh. dughagymát és 40 kh. kukoricát.” 1960-ban jelölték ki a tsz tanyaközpontnak a kastélyterületet, és a hatvanas évek elején indult be a községi könyvtár működése is, KoncsosIstvánné vezetésével. Szintén az 1960-as állapotot tükrözi az a rendőri jelentés is, melyet Kovács Sándor rendőr főtörzs tett. A ma már érdekes mondat így szól: „Bűnügyileg a község nem mondható fertőzöttnek.” Szintén az ő jelentésében olvasható a következő is: „Cigánytelep a községben nincs, két cigánycsalád lakik a községben, akiknek a lakását szoktam ellenőrizni, hogy ott idegenek nem-e fordulnak meg. Így főleg vándoriparosokkal találkoztam, akik szabálytalanul és engedély nélkül gyűjtöttek tollat, vasat stb. Ilyen esetbenezen mulasztások miatt 9 esetben tettem feljelentést.”

1961-ben január 12-én ülésezett először a hidasi tanács vb, az ülésen főleg a falu fásításával foglalkoztak. Nevezetes még az 1961-es év abból a szempontból is, hogy ebben az évben épült fel 830 000 forintért az új tanácsháza. Ezzel kapcsolatos a következő, 1962-es felszólalás is, melyet dr. Takács József körzeti orvos tett az egyik áprilisi tanácsülésen:

„Szeretnék köszönetet mondani a község Tanácsának és vezetőinek, hogy lehetővé tették azt, hogy azelőtt a régi tanácsházán lévő korszerűtlen, egészségtelen, csak szükségszerű orvosi rendelőt megszüntette és helyébe a felépült új tanácsházán biztosított másikat. A jelenlegi rendelőnk minden tekintetben megfelel a legkorszerűbb egészségügyi követelményeknek.”

S ha már az egészségügynél tartunk, ugyancsak dr. Takács József körzeti orvos (aki hetente kétszer, hétfőn és pénteken tartózkodott Ludason) 1963. áprilisában írott beszámolójából sok megtudható a falu akkori életéről:

„Ami községünk lakásait illeti, elmondhatjuk, hogy az utóbbi években és jelenleg is igen sok modern, nagy, világos lakások épültek és épülnek. Szemünk előtt játszódik le a kis sötét, földes, lámpás házak eltűnése. (…) Sajnos nem egy helyen tapasztalható, hogy előszobás, két-három szobával rendelkező lakás mellett több gyermekes családok az öregekkel együtt a lakás mellett megmaradt, vagy direkt erre a célra épített kis, sötét, földes helyen élnek, érintetlenül hagyva az egészséges, szép bútorral felszerelt szobákat.” Az érdekes szokáson kívül azonban az is megtudható a beszámolóból, hogy 1963. március 1-től működött Ludason kisgyógyszertár, de még az is, hogy 1963-ban 2 italbolt, 1 önkiszolgáló élelmiszer bolt, 1 vegyeskereskedés és 1 iparcikk boltvolt a faluban.

1963. november 27-én Adamik István vb elnök beszámolójából pedig az tudható meg, hogy 1200 négyzetméter járdát építettek, és hogy ebben az évben fejeződött be a Rákóczi, az Ady és a Pozsonyi utcák villamosítása, és ezzel minden hidasi lakásba eljutott 1963 végére a villany.

S ha már az 1960-as évek elején tartunk, egy falutörténetben érdekes adatnak bizonyulhat az a szám, hogy 1962-ben Ludason 240 rádió volt, és még csak 18 háznál volt ekkor televízió!

S még egy érdekesség a falu történetéből: az 1960-as évek elején Szepesi Sándor nyugalmazott plébános próbálkozott Ludason Helytörténeti Múzeum szervezésével. Fennmaradt egy levél is (Vargha Katalin szívességéből), melyből megtudható, hogy Adamik István vb-elnök a hidasi születésű dr. Vargha Valéria ortopéd-sebész szakorvost kérte fel, hogy szíveskedjen megírni Ludas és környékének egészségügyi viszonyait. Sajnos a múzeumból semmi nem lett.

1958-at követően legközelebb 1963-ban tartottak Magyarországon „választásokat”. Ludasi viszonylatban 1963. február 28-án összesen 27 tanácstagot választottak, akiknek álljon itt a névsora: Nagy István, Balázs János, Bessenyei Andrásné, Horváth Mihály, Adamik István, Sike Ernő, Szabó Mátyás, Szabó István, Mezi Sándor, Koncsos István, Kiss Alajos, Faragó Alajos, Kiss Dániel, Benke József, Czékmány Ferenc, Németh Mihályné, Antal Alajos, Veréb János, Erki Miklós, Varga Ferenc, Veitz István, Boros Lászlóné, Varga Pál, Lassú Józsefné, Raffinszki Pálné, Rácz István, Laskovics Imre. A tanácstagok közül heten lettek megválasztva a végrehajtóbizottságba: Adamik István (vb elnök), Antal Alajos, Rácz István, Benke József, Balázs János, Nagy István és Koncsos István (vb titkár).

A hatvanas évek elejéhez tartozik még, hogy 1961 januárjától Szabó István, majd 1964-től Rácz István lett az Új Élet Tsz elnöke, melyről pontosan tudható, hogy mit is termelt ebben az időben. Íme az adatok: 1964-ben 10,8 q (mázsa) kenyérgabonát, 3,8 q takarmánygabonát, 17,5 q kukoricát, 138 q cukorrépát, 180 q silókukoricát, 1,5 q borsót, 9 q napraforgót és 17 q szálastakarmányt termelt a tsz, az állatállomány pedig a következőképpen alakult: 178 szarvasmarhája, benne 50 tehene, 53 hízómarhája, és 39 anyakocája, 300 hízója volt a tsz-nek.

Az évtized közepén említésre érdemes, hogy 1965-ben bitumenezték le először a Kolozsvári és a József Attila utcákat, és hogy 1965-ben 28 fő önkéntes tűzoltó volt Ludason, s ekkor épült fel teljes egészében társadalmi munkában a tűzoltószertár.

1967-ben ismét tanácsválasztásokat tartottak, de ekkor már nem 27, hanem csak 20 fős tanácsot választott a falu, név szerint a következő személyeket: Adamik István, Szabó Lászlóné, Balázs János, Czékmány Ferenc, Rácz István,Koncsos István, Raffinszky Pálné, Ivony Tibor, Faragó Alajos, Kiss Dániel, Benke József, Szabó Mátyás, Antal Alajos, Horváth Mihály, dr. Hulinay János, Varga Ferenc, Boros Lászlóné, Lassú Józsefné, Varga Pál és Klak István. Avégrehajtóbizottság maradt hét fős, és a személyek sem változtak benne egy kivétellel: Nagy István helyére Varga Pál került. A vb elnöke és titkára is megmaradt tisztségében, továbbra is Adamik István és Koncsos István látta el az ilyen irányú teendőket.

A választásokon kívül az 1967-es évből érdemes még három momentumot megemlíteni: új, 50 férőhelyes borjúnevelőt épített ekkor a tsz, és 1967. november S-én Ludason is megünnepelték a Szovjetunió kikiáltásának 50. évfordulóját, valamint azt, hogy 1967-től kezdődően Bonnyák Dezső lett az iskola új igazgatója.

Az új gazdasági mechanizmus évében, 1968-ban határozták el Ludason, a Kolozsvári és a József Attila utca találkozásánál lévő állami telken új postaépület építését, de 1968-ban kezdett el építeni a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat másfél millió forintos költségvetéssel egy 98 férőhelyes tehénistállót is. Ekkor már egyébként az 1500 kh. területen gazdálkodó tsz összes árbevételének mintegy 40 százaléka az állattenyésztésből származott: a sertésállományt például 1965-ben alapozták meg, amikor is törzskönyvezettcornwall fajtájú sertéseket vásároltak, de később kannevelő törzstelepnek is kinevezték a sertéstenyészetet. S még mindig maradva a mezőgazdaságnál, ebben az időszakban az Országos Ültetvénytervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalatnak már működött Ludasi Telepe, melynek az volt a feladata, hogy vadalannyal ellása a környező területek gazdaságait.

Visszatérve a politikához, 1969. november 17-én a Községi Tanács és az MSZMP Szervezet ünnepi ülést tartott a községi klubhelyiségben (Fő út 106), ahol Benke József a község felszabadulásának 25. évfordulójáról emlékezett meg, Adamik István a falu 25 éves fejlődését ismertette, és ekkor volt a községi klubkönyvtár ünnepélyes megnyitása is.

A falu fejlődését vizsgálva kiemelendő ezen kívül még ebből az időszakból, hogy a község egész területén 1969 közepére a vízhálózati munkák kivitelezése megtörtént, 9200 folyóméter vízvezeték hálózat és 27 db közkút biztosította már ekkor a lakosság részére az egészséges ivóvízellátást.

Az új évtizedben az első tanácsülést 1970. február hó 12-én tartották, melyen az évi költségvetést és a fejlesztési tervet hagyták jóvá. Változás következett be ekkor a tanács élén is, ugyanis Adamik István, aki közel tíz évig volt a hidasi vb elnök, februárban Detkre költözött és tisztségéről lemondott (Detken 1970-1972 között szintén vb-elnöki funkciót töltött be Adamik István). Helyére 1970. július 1-i hatállyal Benke József vb tagot a községi tanács társadalmi tanácselnökévé választotta meg. Más személyi változás is volt még a faluban, 1970-ben ment nyugdíjba Kovács Sándor körzeti megbízott.

S ha már az 1970-es évtizednél tartunk, érdemes egy-két érdekes, a korra jellemző adatot megemlíteni Ludassal kapcsolatban, különös tekintettel a média helyzetére: 1970-ben 192 db televíziós készülék és 500 db rádió működött a faluban, a sajtótermékek (napilapok, hetilapok, folyóiratok) előfizetőinek száma 594 fő volt. Igen sokan, 84-en a Népszabadságot járatták, 114-en pedig a megyei napilapot, a Népújságot fizették elő. Sokkal árnyaltabb azonban a kép, ha az 1971­es adatokat is megvizsgáljuk: a napilapokra és folyóiratokra előfizetők száma 602 fő volt: ebből a Népszabadságra 80-an, a Népszavára 29-en, a Népújságra 81-en, az Autó-motorra 11-en, az Élet és Tudományra 9-en, a Fáklyára 5-en, a Figyelőre 4­en, a Sportra 3-an, a Film Színház Muzsikára 2-en, a Gyermekünkre 30-an, az Ifjusági Magazinra 2-en, a Képes Újságra 41-en, a Magyar Ifjuságra 13-an, a Mezőgazdaságra 6-an, a Nők Lapjára 50-en, az RTV újságra 78-an, a Szabad Földre pedig 88-an fizettek elő Ludason.

A falu lakosságából 1970-ben 177 fő volt tsz tag (75 férfi és 102 nő): 72-en a növénytermesztésben, 15-en az állattenyésztésben, 11 a gépesítésben, 20-an pedig egyéb területen dolgoztak, 183 fő a MÁV-nál 110 fő pedig a Takarmánykeverőben dolgozott.

S most újra szólni kell a tanácsválasztásokról, ugyanis 1971. májusábanmegintcsak választások voltak, de ekkor már nem is 27, nem is 20, hanem mindössze csak 14 fő tanácstagot választottak meg a falu élére, akik a következők voltak: Rácz István, Béres István, Czékmány Ferenc, KoncsosIstván, Raffinszky Pálné, Kiss Dániel, Benke József, Szabó Mátyás, KlakIstván, Antal Alajos, Balázs Géza, dr. Hulinay János, Kiss Tibor és Varga Pál.Tanácselnöknek Benke József helyett dr. Hulinay Jánost választották meg ekkor.

S még ebben a fejezetben szólni kell egy, a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző mozgalomról, a Tiszta udvar Rendes ház mozgalomról, mely címet 1971. március 2-án osztott ki először a hidasi tanács. S hogy az utókornak is fennmaradjon a nevük, álljon most itt az a 71 név, aki megkapta ekkor a Tiszta udvar rendes ház táblácskát, hozzájárulva ezzel Ludas község csinosabbá, szebbé tételéhez. A 71 táblát a következők kapták meg:

Kiss Dániel, Nagy Ferenc, Szabó Gyula, Bene Vilmos, Erki Endréné, Rácz István, Kovács Györgyné, Ivony Frigyes, Bessenyei István, Szabó Alajos, Kiss Istvánné, Antal Emánuel, Szabó Béla, Nagy Balázsné, Czékmány János, Kiss Ferenc, Sipos Vilmos, Ivony Istvánné, Czékmány Frigyes, Raffinszky Pál, Kiss Sándorné, Iványi András, Balázs János, Kiss Ferenc, Kiss Ferenc, Béres István, Szabó Dezsőné, Nagy István, Váczi László, Czékmány Ferenc, KorcsogAndrás, Kiss András, Szabó Péter, Szadai Mihály, Majláth István, ValyonLászló, Kiss István, Haladi Kálmán, Magda Sándor, Gulyás György, ValyonBéla, Domoszlai István, Tóth Sándor, Klak István, Udvari István, GurúzFerenc, Németh Mihály, Antal Alajos, Szabó János, Pécsi Andrásné, Fehér János, Virág András, Kun András, Ivony Zoltán, Szabó Lajos, Pintér Lászlóné,Ivony Mátyás, Pintér János, Fehér Jánosné, Pál Péter, Gál Tibor, Kollár Mihály, Boros Lászlóné, Pocsai Sándor, Erki László, Kassai Sándorné,Czékmány Sándor, Redela Géza, Koncsos István, Molnár György és Csengeri Imre.

 

 

A LEGENDÁS LUDAS-MAJÁLIS 1982-BEN
E legendás és máig emlékezetes eseménye a falu életének 1982-ben volt, és országos eseménynek számított, ami bizony nagy dolog egy falu életében, ezért is szántam hát ennek az eseménynek egy külön kis fejezetet, melyben megpróbálom a korabeli sajtó nyomán felvázolni a történteket. Az első nagyobb írás ezzel kapcsolatban a Népújság 1982. május 23-i, vasárnapi számában jelent meg. Pécsi István újságíró készített interjút a legendás Árkus Józseffel, a Ludas Matyi főszerkesztőjével. Különlegessége miatt ezen interjút most teljes egészében idézem:

„Lapunkban már írtunk arról, hogy május 29-30-án, a Ludas Matyi szerkesztősége Ludason országos érdeklődésre is számot tartó Ludas-majálist rendez. Erről, ennek előkészületeiről, a változatos programról kérdezte munkatársunk Árkus Józsefet, a népszerű hetilap főszerkesztőjét. Az ötlet születéséről már sztorik formálódtak. A helybeliek azt emlegetik, hogy a tévé HÉT című műsorának példáját követték, mivel a riporterek egy alkalommal bemutatták azt a Borsod megyei községet, amely ilyen nevet visel. Igaz a feltételezés?

– Ez csak az érdeklődést jelző -ennek mindenképpen örülünk- hiedelem. A valóság az, hogy újságunk is képviseltette magát a vácrátóti humorfesztiválon. A remek légkör, a kitűnő hangulat ösztönzött arra bennünket, hogy ezúttal ne mellék-, hanem főszerepet vállaljunk. A falut mi választottuk ki, s kezdődhetett a szervezés. Jó érzéssel mondhatom, hogy a Heves megyei vezetés nemcsak egyetértett elképzeléseinkkel, hanem sokoldalúan segítette- anyagilag is- azok valóra váltását. A propagandagépezet annak rendje és módja szerint beindult, így aztán bízom abban, hogy a kétnapos, önfeledt kikapcsolódásból, szellemi felüdülésből legalább tizenötezren kiveszik részüket.

– Mindez vonzóan hangzik, épp ezért a leendő közönség a részletekre, a terjedelmes ajánlatlistára kíváncsi. Ön mit emelne ki ebből?

– Azt hiszem, senki sem csalódik majd. Lesz libaterelő bajnokság. A győztes nemcsak ügyességét igazolhatja, hanem azt is, hogy Fortuna istenasszony kegyeltje, mert az jut a dobogó legfelső fokára, akinek a legkezesebb állatot sorsolják ki. Valószínűleg nagy tetszést arat majd a hasonmások vetélkedője. Ezt jókor meghirdettük, s a jelentkezőket visszük is magunkkal. Persze, még ott is rajthoz állhatnak azok, akik esélyesnek vélik magukat. A zsűri pártatlanul dönt, de a közönség is szavazhat, azaz aktív partnerré válhat. Kollektívánk nyilvános fellépéseinek bevált formája a Ludas-fórum. Erről most sem mondunk le. Lényege az, hogy a jelenlevők bármilyen kérdést felvethetnek, munkatársaink ígérik, hogy rögvest válaszolnak, méghozzá szellemességgel fűszerezve gondolataikat. Nem lesz könnyű dolguk, de hát ez a hivatásuk. Ezt a programot a rádió is felveszi, s később, a júliusi rádiókabaré keretében, közvetíti is.

– A Ludas-dühöngőbe jó néhányan betérnek majd, mivel fogadják itt őket?

– Megvallom, ezt a próbálkozást kísérletnek szánjuk. Angol mintára, amolyan Hyde-parkot létesítünk, persze mini méretben. Egy kör közepén helyezzük el azt a sámlit, aruelyre állva, a vállalkozókedvűek mindent „kipakolhatnak”. Nincs tabu, „még” . az angol királynőt is szidhatják. Talán beválik a kezdeményezés, mi mindenesetre gondoskodtunk olyanokról, akik példát mutatnak. Remélem, akadnak követőik. Így hiszik a tévé szerkesztői is, mert elsősorban erre a produkcióra összpontosítják figyelmüket, amikor elkészítik majd negyvenperces műsorukat.

– Kié lesz a Döbrögi-díj? Tavaly a Marx téri felüljáró építői kapták meg, nem éppen bokros érdemeikért. Ludason kik az esélyesek?

– Az olvasók javaslatait már összegeztük, az idén -legalábbis pillanatnyilag- két tévéadás-sorozat verseng ezért a csöppet sem hízelgő méltatásért. Az egyik a Televíziós mesék felnőtteknek, a másik A 78-as körzet c. sorozat. Mi tagadás, a Családi kör is „előkelő” helyezést szerzett. Ez még nem végleges eredmény, ugyanis a helyszíni szavazások is módosíthatják a jelenlegi felállást.

– Mit ígér a csodabogarak vetélkedője?

– Ide mindenki pályázhatott, aki valamilyen rendkívüli adottsággal, képességgel rendelkezik. A finis előtt vannak már bűvészek, jógázók, fakírok, de hiányoznak a szellemi kincsek birtokosai. Remélem ez nem jellemző, s Ludason majd ilyenek is a pódiumra lépnek.

– Versengésben nem lesz hiány, de mi jut azoknak, akik az első helyekre verekszik fel magukat?

– A Hírlapkiadó Vállalat, a Heves megyei cégek értékes díjakat ajánlottak fel a győzteseknek. Azt hiszem, a leginkább mégis azok örülnek majd, akik ügyességük, ötletességük elismeréseképpen, jegyet kapnak a detki művelődési házban megrendezendő Ludas-fórumra, ide ugyanis a feltételezett tizenötezer érdeklődőből csak háromszázan férnek be. Egyébként a többieknek sem lesz okuk a panaszra, mert a két napra minden mennyiségben garantáljuk a humort … ”

Ennyi lenne hát az Árkus Józseffel készített interjú, s most nézzük, hogyan is készültek a nagy eseményre Ludason. Mindenki lázban égett, festették a házakat, mázolták a kerítéseket, kátyúzták az utakat, veszekedtek a sátrasok a helyekért, az ÉMÁSZ szakemberei csapolták a távvezetékeket, és mindenki nyüzsgött és nyüzsgött.

Aztán eljött a nagy nap, 1982. május 29-e, szombat. Hiába lógott az eső lába, több ezren gyűltek össze a faluban, hogy részt vegyenek a rég várt eseményen, a Ludas Matyi majálisán. A környék úgy nézett ki, mint régen a hetivásár: sátorsátor hátán, mindent lehetett kapni, ami szem szájnak ingere, s az alkalomhoz illően még ludaskását is főztek.

„Egyébként is minden a lúd jegyében folyt – írja a korabeli krónikás, azaz a Népújság tudósítója, a másnap megjelenő vasárnapi számban, melynek segítségével nyomon követjük az eseményeket- a szombati nap fő attrakciója például az országos libahajtó-bajnokság volt. Először azonban bemutatkozott a Ludas Matyi szerkesztősége, a két nap „vezérkara”. Árkus József főszerkesztő köszöntötte a vendégeket, majd ünnepélyesen átadta az ez évi Döbrögi-díjakat. Mint ismeretes, ennek a „kitüntetésnek” három fokozata van: az egyveréses, a kétveréses és a háromveréses. Ez utóbbit az árhivatalnak adományozták, „életművéért.” Hasonlóan kiemelkedő „ruhát” érdemel a zsűri szerint a Magyar Televízió a 78-as körzet és a Televíziós mesék felnőtteknek c. sorozataiért. Említést érdemel a Döbrögi fair-play díj, amelyet megosztva kapott a Vasas futballcsapata, amely udvariasan 11 együttest maga elé engedett. Ugyancsak ezen elismerésben részesült az ellenfeleivel „kesztyűs kézzel” bánó magyarökölvívó­válogatott. Nagy derültséget keltett a Munkaügyi Minisztérium posztumusz Döbrögi-díja, mivel megszűntével – nem maradt abba a munka… A zivatar fenyegetően közeledett folytatja a korabeli Népújság-tudósító-, ezért némileg összesűrítették a programot, kiosztották a népszerű hetilap karikatúra­sulijának „érdemjegyeit”. A legjobb „nebulók” alkotásaiból a hidasi iskolában rendeztek kiállítást. Majd következett, ami még soha nem volt, a libaterelő verseny. Mint a „versenyistálló” egyik dolgozója, Mészáros Györgynéegerszóláti libatenyésztő elmondta, a versenyzőket mintegy ötezer állat közül választották ki. Edzés és némi tisztítás, valamint felpántlikázás után kerültek a pályára. Hamar kiderült, hogy a libák milyen öntudatos szárnyasok: nemigen akartak engedelmeskedni a suhogó pálcáknak. Inkább békésen leheveredtek, történjék bármi … Néhány közülük azonban elevickélt lúdtalpain a célig, a legjobban a dr. Fleischmann Miksa névre hallgató futott, „akit” Katona József üzemmérnök csépelt. A legügyesebb hajtók az egerszóláti tsz ajándékát kapták, ami természetesen pecsenyeliba volt. Az első helyezetté nagymájú és nehézsúlyú, a másodiké soványabb, a harmadiké pelyhező kis sárga jószág lett.

Megállás, pihenő nélkül folytatódott a non-stop program. Híres emberek hasonmásai vonultak a színpadra, kiderült, hogy hazánkban – a nők nagyörömére­Thomas Lieven formájú férfiak szép számmal akadnak. Itt rögtön három bukkant fel. Igaz, mint elmondták, lágytojóson kívül nemigen tudnak mást főzni, s a műsorvezetőnek, Bay Éva tv-bemondónak kevés szépet dadogtak. Így hát hamar rájöttek a nézők, hogy nem az igaziak …

Délben a petőfibányai fúvószenekar „húzta” az étvágygerjesztő muzsikát, majd a megye legjobb népi együttesei léptek a pódiumra. Szerepelt a fedémesiasszonykórus, a viszneki gyermek-tánccsoport, a Vidróczki Néptáncegyüttes és még sokan mások. Délután háromtól a detki művelődési otthon adott otthont a Ludas Matyi fórumának. A szerkesztőség tagjai adtak választ az olvasók kérdéseire, népszerű színészek közreműködésével. Fellépett Agárdi Gábor, Csákányi László, Rátonyi Róbert és Schubert Éva. Ezt követte a Májusi mulatságok c. mulattató műsor, amely zenével, vidámsággal kedveskedett a nagyszámú nézőközönségnek. Végül a mezőbál után, melyen az egri Pótkerék együttes szolgáltatta a talpalávalót, a Hallgassunk kabarét című népszerű rádiós műsor felvételére került sor a detki kultúrházban.”

Így látta hát a Népújság tudósítója a ludasi Ludas Matyi majális első, szombati napját. Ugyancsak ő tudósított a második napról is Volt egyszer egy Ludas-majális címmel:

„A közmondás szerint a csodák három napig tartanak. Ezért aztán rövidnek bizonyult a Ludas-majális két napja. Annál is inkább, mivel az időjárás csak vasárnap járt kedvébe a látogatóknak. Aki tehát napsütésben akarta látni a forgatagot, bizony nehezen jutott el céljához. Ugyanis valószínűleg Ludason soha nem jártak ennnyien, mint e nevezetes esemény alkalmából. Olyan kocsisor állt minden lehetséges helyen – tán még a fákon is autók lógtak -, mint a legmelegebb balatoni napon, a legnépszerűbb üdülőhelyen.” -írta a korabeli újságíró, aki beszámolt még a sátorozók Robinson-vetélkedőjéről, a rikkancsversenyről, s különböző ügyességi versenyekről, a kötélhúzásról és azsákbanfutásról is. Megtudható még az újságcikkből, hogy a ma is ismert és népszerű rádiós műsorvezető, Boros Lajos is járt Ludason, sőt mégNeoprimitív nevezetű együttesével koncertezett is egyet a faluban, sőtUraíkodóosztály I/B címmel különböző akkoriban népszerű rockzenekarokat is parodizált. Boros Lajos után „Nagy érdeklődést keltett az Óbuda Mgtsz lányainak ritmikus sportgimnasztika­bemutatója: a gyönyörű lányok karikákkal, szalagokkal mutattak be gyakorlatokat ­írja az újságíró, majd így folytatja: Most már nem volt megállás: csodabogarak következtek, fakírok, bűvészek, zenevirtuózok. Meghűlt a nézőkben a vér, amikor Carella, a fakír előbb borotvapengét, majd széttört villanyégőt fogyasztott jó étvággyal, sörrel öblítve le szerény, de jól megérdemelt ebédjét. Azt mondják, a diétás receptek semmit sem érnek: ez az étrend az igazi fogyókúra alapja. Így vélekedik fakír barátunk is, de hozzáfűzte: edzés nélkül senki se vállalkozzon erre

A többség így inkább a sört választotta, amivel Carella leöblögette a cserepeket. Azon a nézők már nem is lepődtek meg, hogy kötőtűvel szurkálja át magát, hiszen ezt előzőleg többen is megtették. A vérfagyasztó látványosságot eredményhirdetések és sorsolások követték: a rikkancsverseny egyik győztese megmutatta jutalmát. Az állt rajta: ezen okmány felmutatója saját pénze ellenében a büfében két üveg sört elfogyaszthat …

Mintegy pihentetőül a sokféle fárasztó program után Jó humorhoz szól a nóta címmel ismert énekesek léptek föl: Jákó Vera, Pécsi Kiss Ágnes és Győri Szabó József következett. Majd ismét zenei program: Németh Marika, Koós János, Aradszky László, Poór Péter és más énekesek hangjában, és a Ludas Matyi közkedvelt humoristáinak vicceiben „gyönyörködhetett” a közönség …

Aztán a szűnni nem akaró műsoroknak egyszer csak mégis vége szakadt, valóságos kocsikaravánok indultak haza az ország minden tájára. Volt egyszer egy Ludas-majális, melyről messzi tájakra elvitték egy kicsiny Heves megyei község jó hírét, s mely majálisra mindenki nagyon szívesen gondol vissza …

forrás: Barna Béla: Ludas Község Története

AKADÁLYMENTES VERZIÓ

Naptár

2024. március
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Elektronikus ügyintézés

elektronikus ügyintézés

Magyar Falu Program (MFP)

Koronavírus tájékoztató-portál

Facebook

Facebook Pagelike Widget

Elektronikus ügyintézés

elektronikus ügyintézés

Koronavírus tájékoztató-portál

Magyar Falu Program (MFP)

Facebook

Facebook Pagelike Widget