Ludas nevének első írásos említésekor (1464-ben) az Aba nemzetségből származott nánai Kompolti család volt a birtokosa a falunak, amely nem kerülhette el az ország nagy részén ekkor már uralomra törő törököket. Buda megszállása után, 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves megye területére a törökök. A Hatvanban berendezkedő Mohamed pasa fegyveres ereje még 1544-ben sorra hódoltatta; vagyis adófizetésre kényszerítette a Hatvantól északra, a Zagyva mentén fekvő falvak népét, 1546-ban pedig Tarnaleleszig végigpusztította a megyének mátrai és bükki településeit. Így 1544 és 1549 között Heves megye egész területe - Eger várát leszámítva - török hódoltsággá lett.

Ludas 1549-ben pusztult el a törökök által, s 1556-ig néptelen is maradt. Egyes források szerint ekkor (1549-1552) Országh Kristófnak a tulajdona volt, de az 1549-es, 1552-es, 1554-es és az 1556-os években készült adóösszeírások is mind néptelen, puszta falunak tüntetik fel, mindössze az 1578-as évről tudni biztosan, hogy ekkor hét zsellércsalád lakta Ludast.

A falu 1600 és 1630 között a Széky családé volt, róluk kicsit bővebben kell írni: Széky Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt, s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső-Szolnok vármegye alispáni székében ült. Nagy vagyongyűjtő volt, az úgynevezett adományos javakon és Bátor, Kereszttúr, Tiszaszőllős, Igar, Ders, Tarnaméra, Nyék és Lökösháza falvakon kívül övé volt Ludas is. Széky Pál 1600 körül halt meg, és csak egy fia volt, de az özvegy (Derzsy Ilona) a lányainak kedvezve azt is ki akarta tagadni az örökségből, ám ez nem sikerült. Így hát Széky Ferencz lett Ludas birtokosa. Valószínűleg azonban rászolgált anyja haragjára, mert aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogosította, kölcsönökkel terhelte birtokait, amit aztán gyermekei örököltek: 1630-ban még Ferencz fiai Ludasnak a birtokosai. (A Széky család ősi címerét teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, a XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő címert tüntetik fel: vörösben a pajzs jobboldalán levő jobbharám kék gerenda felé fordult kardos oroszlán. Sisakdísz: kinövő oroszlán karddal. )

Az 1600-as években majorsági alkalmazottak és zsellérek lakták Ludast, ennek folytán az 1645-ös, az 1647-es és az 1675-ös adóösszeírások majorsági, illetve úgynevezett kuriális falunak tüntetik fel. Kurialisták - egytelkes nemesek - már a XVI. század közepén voltak Heves megyében, az 1552. évi kapuadó lajstrom a Tiszán inneni megyerészen 40 kúriát sorol fel. Ezek tulajdonosait a kisnemesi birtok felaprózódása kényszerítette arra, hogy a jobbágyot telkéből kibecsültetve, maguk vagy gyermekeik üljenek bele, miután erre Werbőczi Hármaskönyve lehetőséget adott. Ezen kívül, mivel ebben az időben sok falu egészen pusztává vált, az elpusztult helyre, tehát más földesúr alá történő átköltözést nemcsak a magyar törvények, hanem a török hatóságok is tiltották, így a zsellérek soraiból került ki a hódoltság költöző, hullámzó emberanyaga, az újtelepes. Ezek az új lakóhelyen is zsellérek maradtak, ilyen jogcímen mentesültek az állami adóteher alól, csupán a vármegye számára fizették egy összegben a megyei taksát, falvanként 2-9 forintot. Fő foglalkozásuk nem a földművelés, hanem inkább a szomszédos falvakban végzendő nyári idénymunka, meg a pásztorkodás volt. Sertést, birkát, kecskét tartottak, erdei makkoltatásra a Mátrába a községektől csordákat vállaltak. Házuk és kis „háztáji" földjük nemesi, kuriális területnek, az egész falu pedig kuriális falunak - pagus curialis - minősült.

Kuriális falu volt tehát Ludas, amely azonban nem sokáig virágozhatott, ugyanis 1683-ban, a Buda visszafoglalása kapcsán átvonuló török hadak elpusztították. 1696-ban a falu birtokosai, a Patay, Laczkovics és Okolicsányi család az akkor még mindig néptelen Ludason levő birtokrészeiket elzálogosították, de miután a fegyverjogváltságot nem fizették ki, a tulajdonjog a kincstár által eladományozhatóvá vált. Az utóbbi két tulajdonosról egyébként azt kell tudni, hogy az Okolicsányiak a felvidéki megyékben elterjedt ősrégi liptómegyei család, míg a Laczkovicsok pestmegyei nemesi család volt.