Római katolikus templom
A látnivalókban sajnos nem túlzottan bővelkedő Ludas egyik legjelentősebb műemléke a római katolikus templom, melynek jellege rövid és tömör jellemzéssel úgy adható meg, hogy utcasorban álló, keletelt, későbarokk homlokzatú, toronnyal ellátott, egyhajós barokk templom. Történetéről az alábbiakat tudjuk: a Heves megye műemlékeit bemutató monográfia szerint Ludas község régi templomát „desertum”-nak nevezi az 1696-os összeírás, „ab immemorabili diruta”-nak mondja az 1737. évi Cassa Parochorum jelentése; ugyanakkor egy másik „ex saepius exstructa” templomot említ, ez 1746-ban már rossz állapotban van.
Ezt a mostani templomot valószínűleg Tarródy István kezdte el felépíttetni (ez időben Ludas Karácsond fíliája): a teljesen boltozott, kőkarzatos templomnak 1766-ban két oltára és külön haranglába van, ugyanakkor egy Szent Anna kápolnáról is szó esik, mely elképzelhető, hogy temetőkápolna lehetett.
Az 1816-os canonica visitatio (egyházlátogatás, az egyházmegye rendszeres meglátogatása a püspök részéről) részletesen írja le a templomot: a Tarródy család boltozott kriptájával, 2 harangjával (Nepomuki Szent János, Szent Márton), hatváltós orgonájával, 4 oltárával. E szerint a főoltárképet két fából faragott angyal tartja, a tabernákulum két oldalán öt-öt fa gyertyatartó, felette Pieta ábrázolása. Az első mellékoltáron Szent Dismas képét két angyal tartja, tabernákuluma felett Mária-kép, a menzán hat gyertyatartó. A második mellékoltár Szent Tádé képét és Krisztus származásrendjét mutatja, ahogy angyalpór tartja. Tabernákuluma két oldalán három-három gyertyatartó. Az oltár mellett fából faragott Mária-szobor. Végül a karzat alatt említ még egy régi, kis oltárt. A diadalíven akkor még látták a Chronosticonos felírást: „Iusto honorI VeneratIonI SanCtIssIMae TrInItatIs e Voto Stephanl TarróDy hoC opVs eXurreXit ” (1745). Az itt említett Tarródy István azonban már 1743ban meghalt, így fia, József váltotta be apja fogadalmát: őt 1795-ben a ludasi kriptában temették el.
A gyöngyösi ferencesek Historia Domusa (háztörténete) 1804. június 12-én említi, hogy a ludasi templomhoz épített homlokzat és torony alapkőletétele Pyrker egri érsek jelenlétében történt. Ezt az építkezést már Tarródy Bertalan kezdte el, de csak halála után özvegye, Reviczky Mária fejezi be 1817-ben. A templom zsindelytetejét 1761-ben és 1837-ben is javították. 1852-től (más források szerint 1762-től) Ludas, mint most is, Detk fíliája.
Mielőtt belépnénk az Istenházába, először járjuk körbe, s tekintsük meg kívülről. A szakszerű leírás szerint a ludasi templom külseje a következőképpen néz ki: a homlokzat hármas tagolást mutat, enyhén előlépő középrizalittal; benne félköríves, szalagkeretes, záróköves bejárat. A háromrészes főpárkány felett kezdődik a torony alacsony alsó szakasza, benne a nyugati oldalon félkör alakú ablak. A választópárkány felett emelkedik a torony szabadon álló, megnyúlt, felső szakasza; mindegyik oldalán sarokpilaszterek között egy-egy magas, félköríves, záróköves zsalus ablak. Ezt a szakaszt kettős órapárkány zárja le, a sisak vörösréz lemezzel fedett rövid gúla. A homlokzat oldalrészei faltükör kiképzést mutatnak egy-egy vakablakkal. A felső lezárást vízszintes vonalú, magas oromfal képezi, egy-egy félkör idomú vakablakkal. A templom lizénákkal tagolt hosszfalait két-két magasan álló, félköríves, szalagkeretes ablak töri át. A háromnyolcad záródású szentély a hajónál jóval keskenyebb, déli falát egy ablak töri át. A szentély északi falához épült a sekrestye nyugati bejárattal. A templom lábazata megújított, főpárkánya még eredeti. Az egész épületet bádoglemez fedésű nyeregtető zárja le.
Ha a templom külsejével végeztünk, tekintsük meg belülről, ismét csak a Heves megye műemlékei c. könyv szakszerű kalauzolásával és leírásában: „Belső: Az előcsarnokból széles, szegmentíves bejáraton átjutunk a keskeny, magas belső térbe. Rövid pilaszterek gazdagon tagolt, széles és erőteljes toszkán fejezetei hordják a keskeny szakaszú, fiókos dongaboltozatát. A hajó nyugati végén emelkedő zárófal mögött a szűk karzat, mely a hajó felé egyetlenegy félköríves, nagy ablakkal nyílik. A középen kidomborodó, falazott mellvédet klasszicizáló fríz ékesíti. A diadalív félköríves; a hajótérből a szentélybe való átmenet homorú falkiképzéssel történik. A szentélyt egyetlenegy boltszakaszos csehsüveg-boltozat, a 3/8-os záródást donga fiókok zárják le. A szentély északi falában nyílik az egyszerű sekrestyebejárat. A szentély padozata egy lépcsőfokkal emeltebb a hajónál. A templom figurális kifestése újkeletű.
Berendezése:
Főoltár: A ciszta alakú fasztipeszen áll a fehér-arany színezésű, aedikulás, oszlopokkal tagolt fatabernákulum, kétoldalt egy-egy térdelő angyalszobor; klasszicista, XIX. század eleje.
Oltárkép: Mária koronázása a Szentháromsággal, XIX. század eleje. Mellékoltár: klasszicizáló fatabernákulum felett Nepomuki Szent János képe. X1X. század eleje.
Szószék: fa, olajzöld és arany színezéssel. Függő forma, a feljárat kőlépcsővel a sekrestyéből történik. A henger alakú kosár középső mezejében dombormű; a Magvető, lent toboz, levéldíszek között. A lapos hangvető sima korong, rozetta és levélsor díszítéssel, belülről Szent Lélek galambjával. Louis XVI. Kiváló mű.
Hordozható Mária-szobor kerete: három, fent vázával díszített, lent volutákban végződő, levelekkel körülvett szár nyílt koronát tart; tetején Mária-név sugárdíszben. Fa, fehér-arany színezéssel, Louis XVI.
Felszerelés (sekrestyében): szekrény. Fa, fehérre festett, felső része barokk. Hármas tagozású, kétoldalt 4-4 kis fiók, középen erősen kidomborodó ajtó. Ívelt vonalú felső lezárás.
Búcsútábla: fehér-arany színű, szalag- és virágdíszű, faragott fakeretben. 1792. Dalmatica és Tunicella: eperszínű selyemszövet, XVIII. század.
Karzaton: orgonaszekrény. Fa, háromrészes. XVIII. század második fele.
A Nepomuki Szent János szobor
A hajdan a detki út és az országút keresztezésénél álló emlékművet (melyet a bánya megnyitása után, az új hármas főút megépítésekor helyeztek át mostani helyére a templomkertbe) a Tarródy-család 1781-ben állította, később, 1904-ben és 1945-ben restaurálták.
Az emlékmű szakszerű leírása és jellemzése a következő: „Kettős lépcsőfokon áll a magas volutás talpazat, rajta a Tarródy család címere1781 évszámmal. A címer felett girlanddal körülvett korona, felette dicsfényben a szent jelképe: a nyelv. A talpazaton áll a szent enyhén lendületes tartású szobra. A párkányon felirat: Quia tacui, me vide stellis quinque coronas. Mind felfogásra, mind kivitelezésre nézve finom alkotás.”
S ha már ilyen szép Nepomuki Szent János szobra van Ludasnak, akkor szóljunk kicsit bővebben magáról Nepomuki Szent János érdekes életéről is: 1340 körül született Csehországban, a pilseni járás Nepomuk nevű helységében. Mivel mindjárt születése után gyógyíthatatlan betegségbe esett, szülei a közeli zöldhegyi ciszterci kolostor templomába vitték, és az ottani híres csodatévő Mária-kép előtt megfogadták, hogy felgyógyulása esetén Isten szolgálatára szentelik. János felgyógyult, így szülei a papi pályára szánták, és a prágai egyetemre küldötték: könnyen tanult, a szükséges bölcseleti és teológiai ismeretek elsajátítása után a prágai egyházmegye papjelöltjei közé lépett, majd harminc nap múlva áldozópappá szentelték. A lelkes ifjú a Tyn-templomban kezdte meg apostoli működését, smint hitszónok csakhamar egyike lett Prága legkeresettebb papjainak, nagy hatással volt a népre is, a prágaiak ezerszámra özönlötték körül szószékét. A kiváló szónok és szentéletű aszkéta híre csakhamar eljutott a királyi palotába is, ahol éppen IV. Vencel király, a jeles Károly császár méltatlan és ledér fia uralkodott, aki sokszor megbotránkoztatta a prágaiakat. A felesége, Johanna királyné pokolnak érezte életét durva és kicsapongó férje oldalán, ezért Nepomuki Jánost választotta gyóntatópapjául. A király azonban, aki mindenkit a maga gonosz jelleme szerint ítélt meg, azt kezdte hinni, hogy a jámbor és szentéletű királyné titokban megcsalja őt. Mivel azonban közvetlen bizonyítékot nem tudott előkeríteni, a gyóntatópapjából, azaz Nepomuki Jánosból akarta kiszedni a titkot, ám ő feleletre sem méltatta a királyt. Ez dühbe hozta a zsarnok uralkodót, aki tömlöcbe csukatta Jánost, kínpadra vonatta, égő fáklyákkal süttette, majd 1383. május 16-án egy zsákba varrva a híres Károly-hídról a sebelfolyású Moldva folyóba lökette. A habokból felmerült tetemet a legenda szerint ragyogó fény övezte körül: a szokatlan fény láttára az emberek ezrével tódultak a folyó partjára, a papok, pedig mikor felismerték megdicsőült társukat, saját vállukon vitték tetemét a Szentkereszt templomba. Innét később a székesegyházban felállított síremlékbe szállították át a hamvakat, jelenleg is ott nyugosznak. Mikor 1719-ben felnyitották a sírt, a szent nyelvét még egészen ép állapotban találták. A gyónási titok vértanúját a nép mindjárt halála után szentként kezdte tisztelni, de hivatalos szentté-nyilvánítása csak századokkal később, 1729-ben következett el. Azóta Nepomuki Szent János a legnépszerűbb és legtiszteltebb szentek közé tartozik, az utak és a hidak védőszentje. A ludasi szobor szentté avatása után 52 évvel készült.
Első és második világháborús emlékmű
A Kolozsvári utca és a Fő út találkozásánál lévő kis utcaöbölben található a szépen gondozott első és második világháborús emlékmű. Csiffáry Gergely még azt írja Történelmi emlékhelyek Heves megyében c. könyvében, hogy az első világháborús emlékmű az 1914-18-as elesett ludasiak emlékére állított emlékoszlop, neveikkel az oldalán. E könyv írásakor mind az első, mind a második világháború áldozatainak neve egy emlékművön, a középső, kettőskereszt tetejűn kapott helyet. Felül, zöld babérkoszorúban, felülről kardmarkolattal díszítve áll az első világháborúban elesett ludasiak emléktáblája, a következő szöveggel és nevekkel:
„Hőseink 1914-1918
Balázs Gábor Mezi Kálmán
Bódi György Molnár György
Czékmány József Nagy Balázs
Czékmány József Nagy Gyula
Czékmány Péter Nagy József
Erki Sándor Nagy Lajos
Ivony András Német Mihály
Ivony Sándor Prezenszki Ferenc
Kiss Ernő Pál Sándor
Kiss János Szabó Lajos
Kiss Lajos Szabó László
Korcsog Sándor Szabó Mátyás
Laskovics János Szabó Álbin
Czékmány Sándor
Mind hősök ők mind férfiak, mind hű és hazafi ”
Ezen első világháborús emléktábla alatt áll a második nagy világégés áldozatainak az emléktáblája, a következő szöveggel:
„A II. Világháborúban elesettek emlékére
Bozsik András Német István
Erki Boldizsár Németh László
Erki László Szabó Dezső
Ivony Ferenc Szabó Mátyás
Ivony Ferenc Szabó Mátyás
Krizsán István Szabó Mátyás
Laskovics István Szabó Mátyás
Micsonai János Valyon Ferenc
Nagy Balázs Valyon Ferenc
Németh István Veréb Zsigmond
Kiss Imre Szabó Imre
Szabó Balázs Pécsi András
Vitnyédi Győző Bata Miklós”
Ezen emlékeken kívül Csiffáry Gergely említést tesz még egy Szovjet hősi emlékműről is, mely az előbb említett világháborús emlékművektől jobbra áll. Felirata: „Emlékül a felszabadítóknak (cirill betűs írással, fonetikusan pedig a következő: Rjadovoj Akszakov) Az elesett katonák emlékére”.
A kastély
Magyarországon bizony a legtöbb kastélynak szomorú sors jutott: teljesen elpusztult, a földdel tették egyenlővé, köveit széthordták. Más kastélyokban szállodák, múzeumok, szociális otthonok működnek, és így vagy úgy állnak, némelyik csinosan felújítva. A ludasi kastély a két véglet között van: nem működik benne semmi, de még nem tették teljesen a földdel egyenlővé sem, úgyhogy falaiból még látni valamit. A 3-as úttól pár száz méternyire, egy park fái mögött megbúvó, eredeti tetőszerkezetétől évtizedekkel ezelőtt megfosztott nemesi lakot valószínűleg a II. világháború idején fosztották ki. Megmentésére már az 1950-es években gondoltak, ezt bizonyítja az 1956. május 19-i tanácsülés jegyzőkönyve, ahol is Kovács Emil felszólalását rögzítették ez ügyben: „A második 5 éves terv időszakában de annak is az első évében 1956-ban feltétlen szükséges és javaslom a községünkben lévő kastély kijavítását, illetve ujjáépítését. Megdöbbentő és elhihetetlen, hogy a felsőbb szerveink a már annyiszor előterjesztett kérésünkkel egyáltalán nem törődnek, hogy a kastély kijavításra kerülne. Milliókat érő fal anyag és egyéb van benne, felettes szerveink szégyene lenne. Bárminek (iskola, szülőotthon, orvosi rendelő, stb) lehetne alkalmazni és használni, mely a dolgozó nép érdekét és javait szolgálná.” Kovács Emil felszólalása természetesen nem igazán talált meghallgatásra a felettes szerveknél, pedig tényleg jobb lett volna ott akár iskola, akár orvosi rendelő, mint ami később lett: téeszmajort csináltak belőle: a homlokzati falon ma is vascsövek bújnak ki, ezeken engedték le a szobákból kialakított magtárból a terményt a teherautókra. Ma már csak sejteni lehet e kastély hajdani szépségét, vagy régi képeslapon megcsodálni azt az épületet, amelyet egyébként a Tarródy család építtetett 1780 körül, később a Gosztonyi majd a Beökönyi családé volt, akik aztán 1890-ben átalakításokat végeztek rajta.
Az országút feletti magaslaton lévő parkban, a község elején, szabadon álló, későbarokk kastélyt így írja le a műemléki monográfia: „Erősen romos állapotban. Földszintes épület, főhomlokzata a+a+b+b+b+a+a tengellyel, áttört attikafalán címer, zsindelyes közép- és manzárdtetős oldalrizalitokkal. Udvari homlokzata ugyanolyan tengelyosztással, de kilépő árkádos középső résszel, félköríves árkádos tornáccal és oldalrizalitokkal. A bolthajtásos szobák közül kettőt freskók díszítettek. Kerti kapuja klasszicizáló, kovácsoltvasból való. Későbarokk épület.”
Ezen a leíráson kívül említést érdemel még a hajdani Heves Megyei Nap című újság munkatársának, Vallus Tibornak az írása: a szerző 1997 decemberében járt a kastélynál, s a következőket írta róla a Ludas: valaha híres volt a freskóiról és könyvtáráról c. cikkben: „A kastély még romjaiban is mutatja hajdani szépségét, itt-ott kazettás parketta, nagyméretű, kétszárnyú ajtók nyílása, cserépkályhák helyének ívei, kovácsoltvas kerítés, egy védettebb sarkon gipszstukkók, fantasztikus pince, s egy százéves, magányos fa az udvaron. Ennyi maradt a régi dicsőségből, Heves megye utóbbi háromszáz évnyi történetében meghatározó szerepet betöltő családok mindennapjait őrző kastélyból.”
Jelen sorok írója 1999. április 14-én járt a kastélynál, de már csak a homlokzat bal oldalának balfelső részében fedezett fel néhány szép gipszstukkó-maradványt, a középső rész (lásd-a mellékletben a kastély alaprajzát és homlokzatát) erkélyéről már hiányzott a kovácsoltvas, és innen lógnak ki a már említett terményöntővascsövek. S bár megtépázva, de a tavasz üde zöld színeivel a kastély előtti hajdani angolpark még felcsillantolt valamit régi, megkopott szépségéből.
